+18
Reggel a szerteágazó napsugarakra ébredtem, ami utat nyert egyenesen egy kis résen át a szobámba és bevilágította azt, ezzel sikeresen felébredtem. Ma van a tél első napja, de hétágra süt a nap, és még hó sincsen, persze ez természetes, biztos nem fog esni órapontossággal a hó ma. Száraz szájjal kiszáltam az ágyból és bizonytalan léptekkel lebotorkáltam a konyhába, és ittam egy pohár vizet. *RING-RING*.
Reggel a szerteágazó napsugarakra ébredtem, ami utat nyert egyenesen egy kis résen át a szobámba és bevilágította azt, ezzel sikeresen felébredtem. Ma van a tél első napja, de hétágra süt a nap, és még hó sincsen, persze ez természetes, biztos nem fog esni órapontossággal a hó ma. Száraz szájjal kiszáltam az ágyból és bizonytalan léptekkel lebotorkáltam a konyhába, és ittam egy pohár vizet. *RING-RING*.
A telefonomat az emeleten hagytam. 'Ahhw'-ásítottam egyet és felszaladtam a lépcsőn és gyorsan felvettem.
'Halo? Itt Stormy'-szóltam bele a telefonba.
'Szia Stormy! Sparkle vagyok! Van egy nagyon jó hírem számodra!'-mondta izgatottan.
'Mi az?'-kíváncsiskodtam.
'Mindjárt elmondom ha beengedsz az ajtón.'
'Várj.' Gyors léptekkel lesuhantan az emeletről, és kinyitottam neki az ajtót.
'Mit keresel itt ilyen korán? -kérdeztem.
'Ilyen korán? Te eszednél vagy? Délután 4 óra van.'
' Hogy mi? Basszus az órát meg sem néztem.'-mondtam hitetlenkedve.
'Na? Mi az a nagyon jó hír, amitől fülig ér a szád?-pimaszul mosolyogtam.
'Képzeld! Új tanárunk lesz, végre lecserélik azt a mogorva Hampkins tanárnőt.'
'Ohh végre! Folyton engem csípkedett matekból.' -megkönnyebbülten forgattam a szemeimet. 'Öltözz Stormy! Mindjárt menni kell a gimibe és az nincs közel, hozzád. Jahh egyébként találtam egy jó kis rövidítő utat az erdőn át.'
'Tudod, hogy nem szeretek az erdőbe járni, mióta kiskoromban egyszer ott hagytatok egyedül bújócska közben.'-emlékeztettem.
Fogtam magam és felmentem a szobámba, gyorsan előszedtem egy farmert és egy blúzt, tulajdonképpen azt ami a kezeimbe akadt, aztán copftba fogtam a hajam, és vissza tértem Sparklehez, aki kényelmesen rágcsálta az almát amit a konyha asztalra tettem arra az esetre ha valaki megéhezne.
'Na, mehetünk is!'-mondtam és az ajtó felé biccentettem a fejem.
'Stormy, azt hiszem valamit elfelejtettél. Mondjuk cipőt húzni a lábaidra. Gondolom nem akarod hogy vizes és sáros legyen a zoknid.'
'Nem vagyok ma az igazi.'-ráztam meg a fejem és az egyik divatos bakancsomat húztam fel, és elindultunk.
Az időjárás olyan hirtelen gyorsasággal megváltozott, mint ahogyan a hétvégék telnek el. Egymás mellett 'sprinteltünk' a szűk járdán, amit a tegnapi eső okozta sár borított. Hamarosan ahhoz a kerezteződéshez érkeztünk ahol az erdőben található röviddebb út vezet a sulihoz, és ahol a hosszabb út is található, amerre általában menni szoktam.
'Erre rövidebb.'-mondta és az utat nézte.
'Rossz előérzetem van.'-szinte suttogtam, és rosszallóan néztem arra.
'Nah, gyere, már így is késtünk.'
Ismételten sikerült rávennie arra a dologra amit nem igazán szerettem volna, de tényleg igaza volt, mert tényleg késtünk már így is pár percet, szóval tovább mentünk beljebb az erdei úton. A nap lemenni készülőben volt, és a hideg kirázott ettől az egésztől. Kiskorom óta félek a sötétben. Nekem ez a 20 perc amíg átjöttünk ott, egy egész hétnek tűnt a szememben. Az úton hihetetlenül csendben voltunk, ami nagyon ritkán van. Sparkle néha mutogatott a madarakra az égen.
'Nézd, milyen szabadok!'
'Igen, azok. Bárcsak én is madár lehetnék, és szabadon elrepülhetnék a gondok elől.'-válaszoltam. Mikor már megláttam a sulit, egy kő esett le a szívemről, de másrészől pedig nem szeretek tanulni, ezért nem nagyon akartam bemenni. Az elő órám, persze hogy matek volt. Kíváncsian vártam az új tanárt. Nem tudtam milyen lesz, csak abban reménykedtem hogy valami kedves fiatal tanárúr lesz. Már a sötétség uralta az utcákat.
'Az új tanár sajnos nem tud bejönni ma. Kérlek titeket vegyétek elő a tankönyveiteket a 99. oldalon és kezdjétek el ismételni a tananyagot amit ebben a félévben vettetek. Lehetőleg, maradjatok csendben.'-adta ki az utasításokat, Mrs. McGoniven aztán visszament az osztályához. Nem tudom miért, de nekem eléggé bűzlenek a dolgok. Mi az hogy a helyettesítő tanár nem jön be az első órájára.
'Héj, Stormy! Mi van a hátadon?'-gúnyolódott Celestine. Furcsán néztem, mert mindenki nevetett. '' Újjazz meg a pad alatt.''-ezt a feliratot ragasztották a hátamra észrevétlenül.
'A fenébe.'-mondtam.
'Hehe, nagyon vicces Celestine, de szerintem ez pont rád igaz, és hidd el. Mindenki tudja.'-vágtam vissza.
'Viccesnek hiszed magad Stormy?!'-tápászkodott a padra..
'Nem én kezdtem! Nem tudom hogy emlékszel-e?'-emeltem fel a hangom és minden figyelem ránk irányult mikor egymás hajába kaptunk. A fiúk nagyon örültek a mi kis harcunknak. A hajamat tépte ahol érte, én pedig próbáltam valahogyon kiszabadítani a hajamat a kezeiből. Rájöttem hogy nem fog sikerülni ezért adtam egy pacsit az öklömmel Celestine arcába, rögtön elindult a vér az orrából. Elengedett, és az orrához kapta a kezeit amin a vére egészen a padra csöpögött. Celestine remegő kezeit vér borította, én meg értetlenül álltam és nem is tudtam mit csináljak, sajnáljam vagy büszke legyek magamra mert megtudtam védeni magam. Egy gyerek behívta az igazgatót és mindenki szétszéledt.
'Stormy! Celestine? Mi folyik itt? Fejezzétek be ezt most rögtön!'-kiabált az igazgató.
'Stormy kezdte!'-mutatott rám, Celestine sírást tettetve.
'Hogy micso...'
'Mit képzeltek ti?'-vágott közbe.
'De..'-próbáltam megszólalni de nem akart meghallgatni sajnos elhitte Celestine-nek a dolgot, és egyik osztálytársam sem állt ki mellettem, vagy mondta volna el az igazat.
'Nincs semmi de! Stormy! Irány az igazgatói! Celestine, te pedig kérlek menj be az iskola orvoshoz.'
Lassan sétáltam a tanár előtt szótlanul. Csendben maradt, ami nyomasztott és kínos is volt.
'Ezt nem én kezdtem!'-kezdtem, már az igazgatóval szemben ülve.
'Hogy fordulhatott elő ez veled ? Te sosem verekedtél! Mostanság hallom a tanáraidtól is hogy igen álmodozó és nagyképű lettél. Nem hiszem hogy a szüleid így neveltek, sőt jól ismertem őket és tudom hogy nem.'
'Megtenné hogy nem beszél a családomról, és nem tart hegyi beszédet, mert meg sem hallgat engem, senki sem hallgat meg engem. De bezzeg Celestinének elhisz mindet egy szó nélkül. Tudom hogy ismerte a családom, de engem nem ismer! Egyébként megérdemelte azt a balhorgot! Milyen igazgató az aki nem hallgatja meg mind két felet, és nem is tudja mi történt!'
'Hogy beszélsz? Elfelejtetted hogy én vagyok az igazgató?'-óbégatott.
'Sajnálom, de ez az igazság.'
'3 hónap felfüggestés!És miután letelt a felfüggesztés, de te továbbra is folytatni fogod ezt a viselkedést, ki leszel rúgva! Most pedig menj haza!
-Szíves örömest.'-duruzsoltam a kifelé menetnél.
Hát ez azért tök jó! Mi történt velem? Ahhj..Kihoztam a táskámat az osztályból, és láttam hogy ott kuncogtak..
Gyorsan haza kellett érnem. Ezért megint az erdei úton mentem. Most azért ijesztőbb volt. A hideg szél süvített és baglyok is huhogtak a fák tetején amitől a hideg futkosott a hátamon. Lépteimet gyorsabbra vettem. Féltem. Olyan érzésem volt mintha valaki követne. Tovább mentem. Valaki tényleg követett. Futásnak eredtem, és gyorsan kapkodtam a lábam, le tértem az útról, beljebb az erdőbe. Az a valaki még mindig nyugodt léptekkel sétált utánam. Nem tűnt normálisnak! Egy fa mögé bújtam. Alig bírtam visszatartani a lélegzetem hogy még véletlenül se halljon meg. Közeledett. 'Szóval itt vagy te kis lázadó! '-hallottam az igazgató mély hangját!
'Uram atyám, megijesztett!'-mondtam és kifujtam a levegőt.
'Nem kell félned!'-mondta és egy óriási pofont adott, majd a lábamnál foga a földre tuszkolt és lovagló pózban rám ült.
'Engedjen el! Mit csinál?!'-zaklatottam próbáltam lelökni magamról.
'Nem tudod te, hogy már mióta kívánlak! Már 11 éves korodban mikor a szüleid bemutattak nekem is, már akkor tudtam hogy az enyém leszel!'-mondta és megcsókolt és erőteljesen leszorította a kezeimet a hideg és koszos talajra. Mikor újra hagyott levegőhöz jutni, kiabálni kezdtem.
'Segítsééég! Kérem, valaki!' -ordítottam, amire a válasz még egy óriási pofon volt.
'Maga megőrült, pedofil disznó! Engedjen el!'-feleseltem vissza neki.
'Nem vagyok bolond.'-mondta és újra megcsókolt majd az egyik kezével leszakította rólam a blúzt és a nadrágomhoz nyúlt. A kezeimre térdelt.
'Hmm.. Kívánatos lettél!'-mondta és végig csókolt a nyakamon majd a nadrágját ki gombolta.
'Segítség!'-sírtam a kíntól.
Lehúzta magáról az alsó nadrágját majd verni kezdte a farkát, közben nyögött és csókolgatott, majd a hajamat tépte.Rólam is leszedte a nadrágomat majd a bejáratomhoz pozícionálta magát.
'Eresszen eel!'-sírtam, könyörögtem.
De már késő volt, belém nyomta az öreg és csúnya farkát. Feszülten és kiéhezve hörgött bele az arcomba mialatt bennem volt.
'Ahhww istenem, de jó vagy kislány!'-mondta az utolsó lökéseknél és belém élvezett.
'Te mocskos disznó.'-motyogtam és nem láttam a könnyeimtől.
Miután ''végzett'' felállt és a hajamnál fogva felhúzott magához.
'Ha elmered ezt valakinek mondani biztos lehetsz benne hogy meghalsz!'-agresszívan visszalökött a fához, majd elfutott.
Én remegve feküdtem a hideg talajon, s véreztem majdnem mindenhol. Nem tudtam hiretelen hol is vagyok, csak lehunytam a szemem és a fájdalmaim tova vésztek...
'Halo? Itt Stormy'-szóltam bele a telefonba.
'Szia Stormy! Sparkle vagyok! Van egy nagyon jó hírem számodra!'-mondta izgatottan.
'Mi az?'-kíváncsiskodtam.
'Mindjárt elmondom ha beengedsz az ajtón.'
'Várj.' Gyors léptekkel lesuhantan az emeletről, és kinyitottam neki az ajtót.
'Mit keresel itt ilyen korán? -kérdeztem.
'Ilyen korán? Te eszednél vagy? Délután 4 óra van.'
' Hogy mi? Basszus az órát meg sem néztem.'-mondtam hitetlenkedve.
'Na? Mi az a nagyon jó hír, amitől fülig ér a szád?-pimaszul mosolyogtam.
'Képzeld! Új tanárunk lesz, végre lecserélik azt a mogorva Hampkins tanárnőt.'
'Ohh végre! Folyton engem csípkedett matekból.' -megkönnyebbülten forgattam a szemeimet. 'Öltözz Stormy! Mindjárt menni kell a gimibe és az nincs közel, hozzád. Jahh egyébként találtam egy jó kis rövidítő utat az erdőn át.'
'Tudod, hogy nem szeretek az erdőbe járni, mióta kiskoromban egyszer ott hagytatok egyedül bújócska közben.'-emlékeztettem.
Fogtam magam és felmentem a szobámba, gyorsan előszedtem egy farmert és egy blúzt, tulajdonképpen azt ami a kezeimbe akadt, aztán copftba fogtam a hajam, és vissza tértem Sparklehez, aki kényelmesen rágcsálta az almát amit a konyha asztalra tettem arra az esetre ha valaki megéhezne.
'Na, mehetünk is!'-mondtam és az ajtó felé biccentettem a fejem.
'Stormy, azt hiszem valamit elfelejtettél. Mondjuk cipőt húzni a lábaidra. Gondolom nem akarod hogy vizes és sáros legyen a zoknid.'
'Nem vagyok ma az igazi.'-ráztam meg a fejem és az egyik divatos bakancsomat húztam fel, és elindultunk.
Az időjárás olyan hirtelen gyorsasággal megváltozott, mint ahogyan a hétvégék telnek el. Egymás mellett 'sprinteltünk' a szűk járdán, amit a tegnapi eső okozta sár borított. Hamarosan ahhoz a kerezteződéshez érkeztünk ahol az erdőben található röviddebb út vezet a sulihoz, és ahol a hosszabb út is található, amerre általában menni szoktam.
'Erre rövidebb.'-mondta és az utat nézte.
'Rossz előérzetem van.'-szinte suttogtam, és rosszallóan néztem arra.
'Nah, gyere, már így is késtünk.'
Ismételten sikerült rávennie arra a dologra amit nem igazán szerettem volna, de tényleg igaza volt, mert tényleg késtünk már így is pár percet, szóval tovább mentünk beljebb az erdei úton. A nap lemenni készülőben volt, és a hideg kirázott ettől az egésztől. Kiskorom óta félek a sötétben. Nekem ez a 20 perc amíg átjöttünk ott, egy egész hétnek tűnt a szememben. Az úton hihetetlenül csendben voltunk, ami nagyon ritkán van. Sparkle néha mutogatott a madarakra az égen.
'Nézd, milyen szabadok!'
'Igen, azok. Bárcsak én is madár lehetnék, és szabadon elrepülhetnék a gondok elől.'-válaszoltam. Mikor már megláttam a sulit, egy kő esett le a szívemről, de másrészől pedig nem szeretek tanulni, ezért nem nagyon akartam bemenni. Az elő órám, persze hogy matek volt. Kíváncsian vártam az új tanárt. Nem tudtam milyen lesz, csak abban reménykedtem hogy valami kedves fiatal tanárúr lesz. Már a sötétség uralta az utcákat.
'Az új tanár sajnos nem tud bejönni ma. Kérlek titeket vegyétek elő a tankönyveiteket a 99. oldalon és kezdjétek el ismételni a tananyagot amit ebben a félévben vettetek. Lehetőleg, maradjatok csendben.'-adta ki az utasításokat, Mrs. McGoniven aztán visszament az osztályához. Nem tudom miért, de nekem eléggé bűzlenek a dolgok. Mi az hogy a helyettesítő tanár nem jön be az első órájára.
'Héj, Stormy! Mi van a hátadon?'-gúnyolódott Celestine. Furcsán néztem, mert mindenki nevetett. '' Újjazz meg a pad alatt.''-ezt a feliratot ragasztották a hátamra észrevétlenül.
'A fenébe.'-mondtam.
'Hehe, nagyon vicces Celestine, de szerintem ez pont rád igaz, és hidd el. Mindenki tudja.'-vágtam vissza.
'Viccesnek hiszed magad Stormy?!'-tápászkodott a padra..
'Nem én kezdtem! Nem tudom hogy emlékszel-e?'-emeltem fel a hangom és minden figyelem ránk irányult mikor egymás hajába kaptunk. A fiúk nagyon örültek a mi kis harcunknak. A hajamat tépte ahol érte, én pedig próbáltam valahogyon kiszabadítani a hajamat a kezeiből. Rájöttem hogy nem fog sikerülni ezért adtam egy pacsit az öklömmel Celestine arcába, rögtön elindult a vér az orrából. Elengedett, és az orrához kapta a kezeit amin a vére egészen a padra csöpögött. Celestine remegő kezeit vér borította, én meg értetlenül álltam és nem is tudtam mit csináljak, sajnáljam vagy büszke legyek magamra mert megtudtam védeni magam. Egy gyerek behívta az igazgatót és mindenki szétszéledt.
'Stormy! Celestine? Mi folyik itt? Fejezzétek be ezt most rögtön!'-kiabált az igazgató.
'Stormy kezdte!'-mutatott rám, Celestine sírást tettetve.
'Hogy micso...'
'Mit képzeltek ti?'-vágott közbe.
'De..'-próbáltam megszólalni de nem akart meghallgatni sajnos elhitte Celestine-nek a dolgot, és egyik osztálytársam sem állt ki mellettem, vagy mondta volna el az igazat.
'Nincs semmi de! Stormy! Irány az igazgatói! Celestine, te pedig kérlek menj be az iskola orvoshoz.'
Lassan sétáltam a tanár előtt szótlanul. Csendben maradt, ami nyomasztott és kínos is volt.
'Ezt nem én kezdtem!'-kezdtem, már az igazgatóval szemben ülve.
'Hogy fordulhatott elő ez veled ? Te sosem verekedtél! Mostanság hallom a tanáraidtól is hogy igen álmodozó és nagyképű lettél. Nem hiszem hogy a szüleid így neveltek, sőt jól ismertem őket és tudom hogy nem.'
'Megtenné hogy nem beszél a családomról, és nem tart hegyi beszédet, mert meg sem hallgat engem, senki sem hallgat meg engem. De bezzeg Celestinének elhisz mindet egy szó nélkül. Tudom hogy ismerte a családom, de engem nem ismer! Egyébként megérdemelte azt a balhorgot! Milyen igazgató az aki nem hallgatja meg mind két felet, és nem is tudja mi történt!'
'Hogy beszélsz? Elfelejtetted hogy én vagyok az igazgató?'-óbégatott.
'Sajnálom, de ez az igazság.'
'3 hónap felfüggestés!És miután letelt a felfüggesztés, de te továbbra is folytatni fogod ezt a viselkedést, ki leszel rúgva! Most pedig menj haza!
-Szíves örömest.'-duruzsoltam a kifelé menetnél.
Hát ez azért tök jó! Mi történt velem? Ahhj..Kihoztam a táskámat az osztályból, és láttam hogy ott kuncogtak..
Gyorsan haza kellett érnem. Ezért megint az erdei úton mentem. Most azért ijesztőbb volt. A hideg szél süvített és baglyok is huhogtak a fák tetején amitől a hideg futkosott a hátamon. Lépteimet gyorsabbra vettem. Féltem. Olyan érzésem volt mintha valaki követne. Tovább mentem. Valaki tényleg követett. Futásnak eredtem, és gyorsan kapkodtam a lábam, le tértem az útról, beljebb az erdőbe. Az a valaki még mindig nyugodt léptekkel sétált utánam. Nem tűnt normálisnak! Egy fa mögé bújtam. Alig bírtam visszatartani a lélegzetem hogy még véletlenül se halljon meg. Közeledett. 'Szóval itt vagy te kis lázadó! '-hallottam az igazgató mély hangját!
'Uram atyám, megijesztett!'-mondtam és kifujtam a levegőt.
'Nem kell félned!'-mondta és egy óriási pofont adott, majd a lábamnál foga a földre tuszkolt és lovagló pózban rám ült.
'Engedjen el! Mit csinál?!'-zaklatottam próbáltam lelökni magamról.
'Nem tudod te, hogy már mióta kívánlak! Már 11 éves korodban mikor a szüleid bemutattak nekem is, már akkor tudtam hogy az enyém leszel!'-mondta és megcsókolt és erőteljesen leszorította a kezeimet a hideg és koszos talajra. Mikor újra hagyott levegőhöz jutni, kiabálni kezdtem.
'Segítsééég! Kérem, valaki!' -ordítottam, amire a válasz még egy óriási pofon volt.
'Maga megőrült, pedofil disznó! Engedjen el!'-feleseltem vissza neki.
'Nem vagyok bolond.'-mondta és újra megcsókolt majd az egyik kezével leszakította rólam a blúzt és a nadrágomhoz nyúlt. A kezeimre térdelt.
'Hmm.. Kívánatos lettél!'-mondta és végig csókolt a nyakamon majd a nadrágját ki gombolta.
'Segítség!'-sírtam a kíntól.
Lehúzta magáról az alsó nadrágját majd verni kezdte a farkát, közben nyögött és csókolgatott, majd a hajamat tépte.Rólam is leszedte a nadrágomat majd a bejáratomhoz pozícionálta magát.
'Eresszen eel!'-sírtam, könyörögtem.
De már késő volt, belém nyomta az öreg és csúnya farkát. Feszülten és kiéhezve hörgött bele az arcomba mialatt bennem volt.
'Ahhww istenem, de jó vagy kislány!'-mondta az utolsó lökéseknél és belém élvezett.
'Te mocskos disznó.'-motyogtam és nem láttam a könnyeimtől.
Miután ''végzett'' felállt és a hajamnál fogva felhúzott magához.
'Ha elmered ezt valakinek mondani biztos lehetsz benne hogy meghalsz!'-agresszívan visszalökött a fához, majd elfutott.
Én remegve feküdtem a hideg talajon, s véreztem majdnem mindenhol. Nem tudtam hiretelen hol is vagyok, csak lehunytam a szemem és a fájdalmaim tova vésztek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése