Egy karikacsapásra!

 Új év alkalmából itt az új rész! Bocsánat amiért ilyen későn hoztam, de egyszer már leírtam, csakhogy voltam olyan hülye hogy véletlenül kitöröltem az egészet és nagyon nehezen vettem rá magam az újra írására. Remélem tetszeni fog nektek! Boldogságban és Sikerekben gazdag új évet kívánok minden olvasómnak!

ui: Köszönöm a két feliratkozót! Remélem majd többen is csatlakoztok és elnyeri a blog a tetszéseteket! Igyekszem minnél hosszabb és érdekesebb részeket írni! Visszajelzéseknek mindenféleképpen örülnék! Jöhet hideg is, csak ha kultúráltan írtok és nem harapjátok le a fejemet! :) Köszi hogy benéztél!

 

 

*SZOMBATON*

'Szia'-köszönt Zayn!

'Szia!'-mosolyogtam.

'Nagyon csinos vagy!-mosolygott és elkísért az autójához.

'Te sem panaszkodhatsz.'-mosolyogtam.

Épp beakartam csatolni a biztonsági övet amikor beragadt és nem jött tovább. Elég cikinek éreztem megkérdezni de a végén rávettem magam.

'Uhm. Zayn segítenél?'-kérdeztem.

'Persze! Miben?'-válaszolt kedvesen.

'Beragadt az övem.'-mondtam.

 És éreztem ahogy elönt a forróság szégyenemben. Mintha olyan kövér lennék hogy nem ér át az öv. Az egyik kezével az államnál, a másik kezével pedig a csípőmnél húzta meg az övet, és egy kattanással be is kapcsolta azt.

'Így ni!'-mosolygott majd magát is becsatolta aztán elindultunk.

    A moziban mindenki olyan furcsán nézett rám. Rossz előérzetem támadt.

'És kiválasztottad már a filmet?'-kíváncsiskodtam.

'Nem, válaszd ki te!'-mosolygott.

'Inkább válasszuk ki közösen.'-vágtam rá.

'Milyen filmeket szeretsz?'-kérdezte.

'A horrort. Te szereted?'-kérdeztem.

'Az egyik kedvenc műfajom.'-mondta.

'Nos, akkor a 'Démonok között ' jó lesz?'-kérdeztem.

'Jó lesz. Akkor megveszem a jegyet.'-mondta és elváltunk egymástól pár percre, amíg Ő beállt a sorba.

Aranyos srácnak néz ki. Talán most az egyszer nem fogtam mellé. El is tudnám magam képzelni mellette öregként, vagy ahogyan a kisbabánkkal játszik. Gondolat menetemet egy furcsa tekintet zavarta meg. Vagy is több. Mintha valami figyelmeztetés, vagy fenyegetés lenne. Hát jó..

'Itt vannak a jegyek.'-lebegtette meg a szemem előtt viccesen.

'Akkor gyere és hozzunk nasit. '

'Szia.Én egy popkornt kérnék és egy pohár Coca kólát.'-mondtam mosolyogva és Zaynre tereltem a tekintetem, de valami bűzlött nekem. Zayn dermedten nézte az eladó srácot és a fiú is. Farkas szemet néztek, vészjósló volt.

'Zayn?'-próbáltam magamra vonni a figyelmét.

'Bocsánat..csak. Én is ugyanazt kérem mint Stormy.'-mondta a srácnak.

Ideadta nekünk a nassolni valót, én pedig kifizettem aztán bementünk a vetítésre. Az alatt a pár perc alatt azon filóztam hogy vajon mi volt ez? Netalán ismerik egymást? Vagy..? Nem akartam kínos helyzetbe hozni de megkérdeztem.

'Mi volt ez? '-kíváncsian kérdeztem.

'Mi?'

'Hát az eladó sráccal.. tudod.?'-mondtam

'Ez kínos.. Csak az a fiú annyira bámult téged hogy én...'-nem fejezte be mondandóját.

Szóval féltékeny lett? Ez olyan édes.. és az azok a boci szemek amikkel rám nézett, majdnem elolvadtam.

'Értem.. De ne aggódj! Nem olyan lány vagyok aki, csak úgy ott hagyja a másikat.'-nyugtattam. Egy mosolyt intézet felém.

A film nagyon ijesztő volt. Néha megrezzentem a helyemen, és ilyenkor Zayn megölelt. A hangulata nyomasztó volt, minden egyes percben izgultam és kiszámíthatatlan volt. A legrosszabb az volt hogy igaz történet ami még jobban furcsa, hiszem nem gondolná senki sem hogy ilyenek léteznek.  Végül is élvezetes film volt, kivéve az a része amikor a mellettem ülő szemüveges kretén, rám támaszkodott, belém kapaszkodott és kiszolgálta magát az én kukoricámból. Nem szóltam Zayn-nek, aki teljesen elveszett a film alatt és nem akartam hogy balhé legyen. Kicsit sajnáltam hogy vége lett a filmnek, de boldog is voltam hiszen eléggé megrémisztett, ja és nem persze még folytatodott az este mert még csak 21:49 perc volt. Ugy beszéltük meg hogy még elmegyünk táncolni, nem rég nyílt ki a Coco Dance klub. Tudom valami pornós név de nem az. Azonban kaptam egy olyan hívást ami nem tűrt halasztást.

'Itt Stormy.'

'Stormy! Kérlek hozz segítséget! Carmen és még két verőembere utánam kutat a házamban. Még nem találtak meg.'-suttogta riadtan a telefonban.

Én meg csak.. mondom, mi van? Carmen itt van? Nem azt mondta hogy végleg elmegy? Meg két verőemberrel?

'Mi csoda? És mégis miért segítsek? Magad kerested a bajt. Különben is. Milyen férfi vagy te hogy bújdosol?'-hezitáltam.

'De ezek nagyon furák, és kérlek segíts!'-mondta és elhallgatott.

Gondolom közeledett valaki felé.

'Istenem! Ezt is nekem kell megoldanom! Máris megyek, tarts ki!'-mondtam és lecsaptam a telefonom.

'Zayn el kell mennem nagyon gyorsan!'-mondtam és felkaptam a táskámat majd az ajtó felé indultam.

'Mi az? Valami baj van?'-nézett rám értetlenkedve.

'Igen! Nagyon nagy baj! Egy barátomnak szüksége van a segítségemre vagy megverik.'-mondtam kifelé menet.

'Egyedül akarsz oda menni?  Elkísérlek!'-mondta és jött utánam.

'Nem! Nem szeretnélek belekeverni, még az kell hogy téged is megverjenek!'-mondtam és a hajamat elsimítottam a számból.

'Olyan gyengének nézek ki?'-kérdezte.

'Nem erről van szó! Csak.. nem repesnék az örömtől, ha miattam bajod esne! De tényleg sietnem kell!'-mondtam és fogni akartam egy taxit, de megragadta a karom és szépen elvezetett a kocsijáig és így szólt.

'Mond merre menjek!'

'Zayn...'-próbáltam hatni rá de nem ment.

'Na jó, menj egyenesen aztán balra az első kanyarnál.'-diktáltam.

Becsatoltam magam ezuttal sikeresen, aztán bele taposott a gázba. Egy perc alatt újra kérdően nézett rám barna szemeivel, várva az újabb utasításokra.

'Itt fordulj jobbra aztán egyenesen. Utána csak gyalog lehet oda menni.'-mondtam és a hátrapillantó tükörből  stíröltem, mert az egy kicsit feltűnő lett volna ha folyton csak bámulom. Néha észrevette  és elmosolyodott. Ahogy közeledtünk, egyre kihaltabbak lettek az utak. A sötétség elnyelt mindent, a lámpák fénye nem sokat ért.

'Itt vagyunk. Még meggondolhatod hogy velem jöjj-e.'-néztem rá és az egyik lábammal már kint voltam a kocsiból.

'Veled megyek.'-mondta és kiszált, majd futni kezdtem és jött utánam, kapkodva a lábait.

'Asszem erre lesz.'-hadartam kifulladva.

Nem sokat lehetett látni, arra már lámpák sem voltak, így a telefonom fényének segítségével tájékozódtam a sötétben.

Jobbra fordultunk és már látni lehetett a házat. A fények nem voltak felkapcsolva, ez fura is volt. Talán ez valami szivatás vagy mi?

'Itt nincs senki.'-mondtam levegőért kapkodva.

'Azért szerintem nézzünk be.'-mondta és a kilincset lehúzta de az nem nyílt ki.

'Be van zárva.'-mondtam.

'Nem jöttem volna rá, ha nem mondod.'-mosolygott.

Mindig mosolygott. Zayn tele van energiával. Ilyen fiúval nem találkoztam.

'Megnézem a pótkulcsot.'

Zayn arrébb állt míg én lábujjhegyen állva próbáltam felérni az ajtófélfa tetejét. Nem itt volt a kulcs. Megnéztem a lábtörlő alá de ott sem volt semmi.

'Nincs kulcs.'-nyílványítottam ki a tényt.

'Akkor állj arrébb, kérlek.'-mondta.

Felgyürte pulóvere ujját majd hátrált pár lépést aztán az ajtónak rontott vállal, ami betört. Sötét volt és a por el lepett mindent. Kezemmel a kapcsoló után keresgéltem és sietve felkapcsoltam a villanyt. Akkor olyat láttam, amit nem kellett volna. Carmen volt az, és még két testes férfi. Morogva néztek rám, megzavartam őket valamiben. A szemeik vérben forogtak és a fülük is teljesen eltért egy normális emberétől.

'Mi a fasz? Carmen! Mit csinálsz?'-hitetlenkedve néztem rá és a bandájára.

'Szia Stormy.'-mondta beképzelt hangon. Épp Lionel-t keresstük de már megtaláltuk. Nem igaz Chris?'-nézett hátra, egy pillanatra.

'Engedd el! Ne foglalkozz vele! Hibás volt mindannyian tudjuk, de ne gyilkold meg. Ne tapadjon vér a kezedhez.'-próbáltam lebeszélni.

'Stormy. Te nem ismersz! Már rég vér tapad a kezemhez.'-mondta fogát vicsorítva.

'Zayn hát te meg mit keresel itt?'-kérdezte Carmen.

'Fejezzétek be. Tűnjetek el!'-mondta felháborodott hangon Zayn.

Ezek ismerik egymást?! Mi a jó fene folyik itt...

'Már nem  te vagy a falka vezér!'-mondta Chris a hosszú szőke hajú, hippi kinézetű agyon gyúrt srác.

'Na jó nem tudom ki-kicsoda vagy micsoda, de ezt fejezzétek be!'-mondtam.

A barna hajú fiú nyakánál fogva felemelte Lionel-t, míg Carmen oda ment Zaynhez és 'vicsorogtak' egymásra. Zayn is olyan.  Valamit tennem kell, mert megfog fulladni Lionel! Minden bártorságomat összeszedtem és úgy döntöntem megpróbálom megtámadni a Lionel-t folytogató férfit. Váratlanul közeledtem de elkapott Chris, és engem is folytogatni kezdett. Erős, lapát tenyerével átérte egy kézzel is a nyakam és szorítani kezdte. Magasra emelt és onann nézett. Zayn amikor észre vette a nevem kiabálta de mikor elindult Carmen kiengedte óriási karmait és Zaynbe meresztette, aki véresen a földre zuhant, a szemeiből tehetetlenség tükröződött vissza reám. A könnyem csordult érte. Vissza néztem a támadomra aki engem folytogatott de nem tehettem semmit.  Ugy éreztem az utolsó lélegzetem is kiszorult belőlem. De ekkor, Chris háta mögött feltünt valami fura. De amint a kép kitisztult láttam Sparkle fájdalommal teli szemeit, és bosszús arckifejezését. Hirtelen elengedett a fogva tartóm, én pedig a padlóra hullottam, mint valami tárgy és levegőért kapkodva, ráncigáltam a barna hajú férfi lábát. El lökött, de észre vette ahogyan a földön rázkódik a társa, arcüregeiből ömlött a vér, beleértve a füleit is. Fuldokolni kezdett és karmolások jelentek meg a testén. A barna hajú férfi elengedte Lionel-t, akit csodáltam hiszen nem értem hogy bírta eddig. Talán Sparkle neki is segített. Nem értette senki sem rajtam kívül hogy mi folyik itt, de nekem összeállt a kép. Ezek ölték meg Sparkle-t. Chris meghalt. Nem mozdult többé. Furcsa érzés öntötte el testem-lelkem egyaránt. Az orromból csöpögött a vér, és megindultam a barna hajú férfi felé, akit váratlanul leszúrtam a tűzhelynél található piszkavassal. Carmen rám nézett, nem értette mi van. A bosszút éreztem, magam miatt is, és Sparkle miatt is. Éreztem az erejét magamban.

'Stormy, mi barátok vagyunk ez csak.. ez .. csak egy félreértés. Ilyen megesik barátok közt.'-kétségbeesett tekintetét élveztem. Élveztem ahogy meg van rémülve.

'Ni csak. Alábbfagyott a magabiztosságod? Nem. Mi nem vagyunk barátok, és azt gondolod hogy az megesik mindenkivel hogy egy kibaszott farkas és meg akar ölni? Azt gondolod? Tisztán látom a helyzetet! TE és a haverjaid tüntetted el Sparkle-t az útból? Mit akarsz? Nem várom meg hogy válaszolj mert ki foglak belezni te kúrva!'-fenyegettem a vassal, de láttam hogy nem ér semmit, és gyomron szúrtam aztán térdre roggyt. 

'Na ez hogy tetszik? Még a végén én öllek meg!'-mondtam irónikusan.

'Ezt Sparkle-ért!'-mondtam és a fejébe állítottam a vasat!

      'Miért? Miért? Sírtam a négy hulla között. Hogy történhetett meg ez velem? Zayn.. Zayn is meghalt! Nem kéne sajnálnom mert lehet az Ő keze is benne volt a halálodban. '-céloztam Sparkle-hoz aki mellettem mosolygott és a kezét a vállamra tette.

'Semmi baj! Ennek így kellett lennie.'-hallottam lágy hangját.

Sírtam és sírtam de ekkor eltűnt melőlem Sparkle fénycsóvája de Lionel oda hajolt hozzám és megölelt.

'Ne sírj Stormy! Vége van!'-nyugtatott Lionel.

'Hogy ne sírnék?!'-kérdeztem.

Menjünk el ebből a házból, sőt a városból is! Tudod hogy nem maradhatunk itt?! -kérdezte.

'Tudom.'-mondtam és letöröltem könnyeimet, majd igyekeztem felállni. Lábaimat elhagyta az erő. Nem tudtam hogy hová leszek? Mitévő legyek?

'És hová mennénk? Mit csinálnánk?

'Nincs pénzem.'-mondtam.

'Nekem sincs. De megoldjuk!'-mondtam.

'Megyek összeszedek pár ruhát és értékes targyat aztán felgyújtjuk a házat!'-mondta és ott hagyott.

'Zayn. Én sajnálom.'-mondtam és elvettem a kocsi kulcsát, aztán le is jött Lionel.

'Tedd ezt be a kocsiba.'-átnyújtotta a táskáját én pedig gyorsan be raktam a hátsó ülésre, majd vártam a kormány mögött. Gondosan leöntött mindent benzinnel, majd kijött a házból és egy öngyújtóval felégette az egészet. Sietve beszált az autóba én pedig már indultam is. A házamhoz vettük az irányt.. Szerencsére nem látta senki sem hogy tiszta vér vagyok, és Lionel is. Be mentem és felszaladtam letusolni és tiszta ruhát húzni. Összeszedtem én is a fontosabb cuccaimat aztán bepakoltunk a kocsiba. Betettünk egy kis ennivalót, és elindultunk a semmibe. Nem tudtuk hová mentünk, nem volt hová. De eszembe jutott Ed!

'Lionel! Tudom, nem szíveled Ed-et de nincs más választásunk. Felhívom.'-mondtam és egy percre rápillantottam. Tekintetéből levettem hogy nem repdesett a gondolattól, de meg kell tenni.

'Ed! Szia.'-mondtam kellemes hangon. Próbáltam eltusolni a nemrég  átélteket.

'Szia Stormy! Mi újság? Miért hívsz ilyen későn?-aggodalmaskodott.

'Szükségem van a segítségedre.'-mondtam.

'Khmm.'

'Illetve szükségünk van.'-javítottam ki magam.

'Mi folyik ott? Kivel vagy?'

'Hosszú. Lionel-el. Arról lenne szó, hogy oda mehetnénk hozzád?'-kérdeztem közben az utat figyeltem.

'Már nem lakok a városban. Sarah-hoz költöztem. De beszelhetek vele. Várj egy pillanatot.'-mondta és megkérdezte Sarah-t.

'Valami hazugságot ki kellesz találni, nem mondhatjuk meg az igazat.'-mondtam Lionel-nek.

'Tudom. Majd valamit kitalálunk.'-mondta.

Ideges voltam. Mi lesz ha a barátnője nemet mond.? Vártam.

'Na itt vagyok. Szívesen várunk! Tudod merre lakik?'-kérdezte.

'Már honnan tudnám, ha nem is mutattad még be nekem a lányt?'-mondtam.

'Hagyjuk ezt. A cím  DarkVille, Blakbull rd.19.'-mondta.

'Értem.Hálásak vagyunk, ezzel leköteleztél.'-hálálkodtam.

'Nincs mit! Ugyan már!'-mondta.

'Na akkor megyünk.'-mondtam és leraktam a telefont.

...