Új város. Új emberek. Új érzesek.

                                                                  +18

Nyugtalanul vezettem az autót. Újra és újra lejátszódtak bennem a történtek. Hitetlenkedve kérdeztem magamtól, hogy ez most egy rossz rémálom-e vagy a való élet. Sajnos az utóbbi. Az egyetlen 'jó' dolog hogy újra láthattam azt hiszem utoljára Sparkle-t. Az a rideg és fenyegető érzés belülről mart szét. Nem is értem hogy tud aludni most egyántalán Lionel. Kiváncsi vagyok vajon tudta-e mi a titka Carmen-nek? Ki mondtam a nevét. Újra  bevillant minden. Mintha egy villám csapott volna belém abban a pillanatban. Nem kínozhatom magam. Mivel érdemeltem ki hogy ezek a rossz dolgok sorra történnek velem? Hogyan állíthatnám le ezt az egészet? Már gondoltam az öngyilkosságra, de túl bátortalan vagyok, félek megsebezni magam.

'Nem gondolhatok erre. Felejtsd el!'-suttogtam.

'De nem megy!'-mondtam. Ki voltam készülve.  Ez így nem mehet tovább!

Piros lámpát kaptunk. Már a városban voltunk, de még mindig messze a céltól. Az eső ugy esett mintha dézsából öntenék. Itt már készültek az emeberek a karácsonyra. Az utcák és a boltok ki voltak világítva, a fákról égők csüngtek lefelé. Az emberek nagy bevásárló szatyrokat cipeltek, csak néhány gyermek vágyakakozó szemeivel  szinte hozzá tapadt a játék boltok kirakataihoz. Kérlelték a szüleiket, de elnézve az anya fejét, látni lehetett hogy nem gondmentes az élet és nincs most erre pénz. A gyerekek megértették és megölelték hogy megnyugtassák, nincs erre szükség, fontosabb a boldogság.-'Várjunk csak! Ezt honnan veszem? Hogy hallottam el odáig?! Lehet a fáradt elmém játszadozik velem. De az arckifejezések...  És. A szájuk mozgása is megegyezett azzal amit én mondtam. Nem tudom.. Minden egyre furcsább. Még a végén kiderül valami látnok, telepata vagy mi vagyok?! Ne nevettes! Inkább az utat figyeld!'-Figyelmeztettem magam.
Szuper most már akkor magamban is beszélek.
   A szél oly erősen fújt hogy hátra hajlította az esrnyőket, néhány esetben még ki is csavarta az emberek kezeiből. Hajnali fél hét volt, és mi még a lámpa előtt álltunk. Minden perc hosszadalmas órának tűnt.

'Végre!.'-mondtam  egy kicsit hangosan és elindultam az autóval.

'Már ott vagyunk?'-nézett rám kómás és zavart fejjel. Felébredt.

'Nem. Elég nagy a város és őszintén, fogalmam sincs hol vagyunk.'-mondtam és leparkoltam valahol. Egy játszótér lehetett mert volt ott piros mászóka, fák, csúszda, és hinta meg egyéb játékok. Az idő és sár miatt senki nem élvezte a szabad levegőn játszást.

'Megyek veszek inni.'-mondtam.

Elindultam a szemben található élelmiszer boltba, ahol remélem van valami a meleg innivaló. A hideg fuvallat táncra hívta tincseimet, ami zavart a közlekedésben, mert hosszú hajam van, és tulajdonképpen nem láttam sok mindent tőle. Beléptem a boltba, és véletlenül egy aktus közepébe kavarodtam. A pult mögött épp egymásba voltak akadva.

'Ohh. Isten. Sajnálom!'-mondtamés eltakartam a szemem, majd elfordultam.

'Te jó ég! Zárva vagyunk. Nem látod kislány?!'-bunkózott a srác, és felhúzta a nadrágját, majd a lány is rendbe szedte magát.

'Én.. Én csak venni akartam.. izé. Az volt az ajtón a táblán hogy nyitva van.'-magyarázkodtam. Nos, ennél kínosabb helyzetbe nem is tudnék már keveredni, ugy gondolom. 

'Ugy hagytad a táblát?'-kérdezte a srác a lánytól, aki szerintem szégyenében a föld alá tudott volna süllyedni.

'Ugy emlékeztem, hogy kicseréltem.'-mondta.

'Na jó, most menj.'-mondta fiú. Szánalmasnak éreztem magam, és utána gondolkoztam hogy miért nem mentem ki rögtön amikor megláttam ezt.

Megfordultam és már majdnem kint voltam az ajtón de a fiú, nem nekem célozta hanem a lánynak. Milyen 'kedves' a lánnyal.. Na mindegy. Oda sétaltam a pulthoz de a kezem nem tettem rá, mert hát azért..

A lány kapkodva kisétált a boltból röstellkedve az előbbi miatt.

'Mit kérsz?'-mondta.

'Egy Coca kólát, és egy Ice Tea megteszi.'

Hihetetlen furcsa bolt volt. A szekrény tetején volt a hűtő. Felnyúlt a szekrény tetejére és kivette belőle amit kértem.

'Tessék. £4.59 lesz.'

Odaadtam neki az £5.00-t, ami az összes pénzem volt.

'Bocsi hogy megkérdem de Activiát ittál?'-kérdeztem.

'Nem.. Miért?'-nézett rám furán.

'Mert amint láttam jól kezdtétek a reggelt.'-mosolyogtam. Ezt nem hagyhattam ki. Folyton ez a hülye reklám járt az eszemben és mivel ez egy bolt biztos van Activia is. Alig bírtam már visszatartani a nevetést.

'Hahaha. Te mindig ilyen humoros vagy?'-kérdezte vigyorogva. Leesett neki amit az imént mondtam.
'Egyébként, bocsi.. csak szakítottunk és ez csak  búcsú volt.'

'Ne is mond. Nem vagyok rá kíváncsi. Magán ügy. Most mentem. Köszi a kiszolgálást.'-mutattam felé az üvegeket.

'A nevem Ryan! Mi a tiéd?!'-szólt utánam.

'Stormy..'-mondtam és kisétáltam a boltból.
Ez egy kicsit felvidított bár, az elején haláli kínos volt de, a végére már nevetséges volt.

Az eső elállt, már csak pocsolyák maradtak helyette. Ránéztem a karórámra amin  7:01 volt. Jól elidőztem a boltban. A kereszteződésnél siettem az autóhoz, de valaki  sikeresen belém ütközött  és fel lökött, pont bele a legnagyobb pocsolyába aztán sietősen tovább futott mikor felálltam megláttam hogy valószínűleg a rendőrök elől lógott meg.

'A picsába!'-szentségeltem aztán felálltam majd felvettem a 'zsákmányt' a földröl.

'Hé. Jól vagy?!'-láttam a felém közeledő Lionel-t.

'Jól csak fáj a kibaszott tenyerem.'-mondtam és kedvtelenül beszáltam az autó anyós ülésére.

'Most te vezetsz míg én felhivom Ed-et hogy mi a picsa van.'-mondtam, és tárcsáztam a számot. Ez jól elrontotta a kedvem megint durcás lettem.

Gyorsabban haladtunk mint ahogyan én vezettem. Egyszerű téglaházakból állt a város, könnyű volt eltévedni.  Na meg hát mindenhol ezek a tipikus angol szűk utcák. El sem tudom képzelni, itt hogy férnek el a buszok egymás mellett, de melletünk is elhaladt egy, és semmilyen mágia nem kellett hozzá, és még csak össze sem zsugorodtunk mint a Harry Potterben.
Türelmetlenül vártam míg felveszi valaki a telefont.

'Haló?'-hallottam Ed hangját.

'Na helló! Az a szitu, hogy a  városban vagyunk, csak azt nem tudom hogy merre van az az utca amerre laktok.'-levázoltam érthetően.

     'Sziasztok!'-mondtam, és megcsíptem Lionel könyökét, hogy ne legyen bunkó.

'Sziasztok! Te vagy Stormy gondolom. Te pedig Lionel.'-mondta bazsalyogva Sarah. Szőke tincsei lágyan hullottak vállaira. Kék szemei teljesen igézően kéklettek vissza rám, mintha a tiszta tenger vízbe néztem volt. Nem volt különösebben ki sminkelve, egyszerű lánynak nézett ki akit már magában a mosolya is öltöztetett. Pontosan olyan volt mint amilyet képzeltem Ed mellé. De még mindig nem értem.. Szégyelt engem előtte?!

'Igen mi lennénk azok.'-mondtuk egyhangúan Lionel-el.

'Gyertek be. Gondolom nem akartok itt kinn maradni?'-kérdezte Ed  és átkarolta Sarah-t.

Lionel arcán búskomorság látszódott, mint ahogyan az enyémen is.

Amint beértünk a nappaliban találtuk magunkat. Elegánsan volt berendezve. Egy fekete négy személyes bőr kanapé foglalt helyet az ablak alatt. Egy fehér kerámia kályha szemezett a kanapéval. Családi fotók néztek vissza rám a zöld tapétás falakról. A fekete és a zöld szín állt harmóniában a nappaliban, elég szépnek találtam.
Levettem szürke ballonkabátom és felakasztottam a fogasra, majd a cipőmtől is megszabadultam és bejjebb merészkedtem.
'Nagyon szép a nappalid.'
'Köszike! Kértek inni vagy esetleg enni valamit?'-kérdezte és lepakolt a kis asztalról a TV előtt.
'Köszönjük hogy befogadtok minket pár napra.Én nem kérek semmit sem.'-hálálkodtam és lehuppantam a kanapéra, Lionel-el együtt.
'Te Lionel?'-kérdezte Ed.
 Lionel megrázta a fejét. A két fiú nagyon nincs jóban egymással és én nem tudom hogy miért nem...
'Nekem munkába kell mennem, de érezzétek otthon magatokat!'-kedveskedett Sarah és kisétált az ajtón.
Pár másodpercig kínos csend uralkodott a nappalin, kérdő tekintetek keringtek mindenfelé. Nem tudtuk mit mondjunk, Edward csak csendben ült, majd bátorsagot vett magán és megkérdezte mi folyik itt.
'Mi történt?! Miért kellett elköltöznötök Prist-ból?!' -nézett ránk sejtelmesen.
Tekintetünk összetalálkozott Lionel-ével. Láttam rajta hogy most Ő beszél. Végülis Lionel szemrebbenés nélkül tud hazudni mindenkinek, mint ahogy azt tette Carmen-el és most itt vagyunk. Nem voltam benne biztos hogy jó ötlet-e hagyni hogy Ő beszéljen, de semmit sem tettem. Csak bíztam abban hogy valami olyat találki ami hihető és van rá logikus válasz.
'Leégette Carmen a házunkat, mert rájött hogy hazudtam neki és megcsaltam.'-mondta lazán.
'Leégette?! De Stormy-ét miért? Ugye nem veled csalta meg?!'-nézett rám undorodva. Mintha én olyan volnék. És egyébként Lionel helyes srác, de nem járnék vele.
'De hogy is!'-vágtam rá.
'Akkor miért gyújtotta fel?!'-nézett ránk hitetlenkedve.
'Mert az úgy volt hogy Stormy hamarabb rajta kapott valakivel, de falazott nekem és ezért. És sajnos Carmen meg 'pár' barátja már nem tűr meg minket a városban.'-hazudta és ujjait összekulcsolta.
'Várj.. hogy van neki ehhez joga?! Aztán a másik. Miért falaztál neki ?!'
Nem tudtam mit szólni csak vártam hogy valamit mond Lionel.
'Carmen családja alapította a város még régen.. és Ők döntenek mindenről. Stormy-t pedig ne hibáztasd! Mert csak nekem segített.'-mondta.
'Értem.. és  akkor most mit akartok?'-kérdezte irónikusan.
'Pár nap múlva elmegyünk. Ha erről van szó, nyugi nem zavarunk sokáig.'-mondtam.
'Nem erről van szó! Szívesen látunk. Csak érdekelne hogy mi is lesz?!'-nézett rám, és a kék szemeiben láttam hogy igazat mond.
'Ezen még agyalok hogy mi lesz. Talán ebben a városban nézünk állást meg házat és összeköltözünk Lionel-el hogy olcsóbb legyen.'-mondtam.
'De most hagyjuk ezt!'-egy mosollyal álcáztam a belül tomboló szomorúságom, és egyéb érzéseim.
'Ok'-mondta Lionel.
'Megmutatom a szobátokat. sajnos csak két szobás a lakás ezért  egy szobában kell aludnotok.'-mondta és felált mi meg követtük.
   Egy hatalmas kipárnázott fehér francia ágy volt középen, két oldalon barna, fiókos, éjjeli szekrények voltak. Egy TV volt a halvány rózsaszínre tapétázott falra rögzítve, amit szép tájképek díszítettek.  Nem az a babás túlzott rózsaszín volt hanem a lágyabb és világosabb, sokkal világosabb változata volt. Két fotel szintén megegyezett az ágy színével. Jobb oldalt volt egy ablak amin hófehér csipkés függöny függeszkedett.
'Wow'-ennyi fért ki a számon.
'Nem rossz'-mondta Lionel.
'Ja. Nem rossz.'-mondta Ed.
'Köszönjük, ezzel leköteleztél.'-mondtam és megöleltem.
'Na, pakoljatok ki én most megyek és elintézek pár dolgok, majd jövök!'-mondta és elment.
    Kettős érzelmeim támadtak. Ed a legjobb barátom. Örülök hogy boldog Sarah-val. De.. Egy kicsit féltékeny vagyok. Eddig mindíg velem lógott és most meg...  Mindegy inkább az lenne a legjobb ha a munka keresésen járna az eszem. Lionel azt mondta ki ment a boltba addig én nyugisan ki pakolhattam a magán cuccaimat. Az én kis barátom a 20 cm-es vibrátorom mindig velem van, jóban rosszban. Felizgultam. Jó stresszoldó csak nem merem használni.
'A picsába.. Wc-ére kell mennem.'-mondtam és letettem az ágyra majd szaladtam a balra található mellékhelyiségre. Ott időzhettem vagy 30 percet, mikor ki mentem azt hittem meghalok. Lionel ült az ágy szélén és röhögve limbálta a levegőbe a játékszerem.
'Mi ez Stormy?!'-kérdezte perverz mosollyal.
'Semmi! Add ide!'-mondtam és elakartam venni tőle, de ekkor hátra dűlt és nem értem el.
'Add ide! Ez annyira kínos! Légyszi.'-mondtam.
'Vedd el, ha annyira akarod!'-mondta mosolyogva.
'Ohh Baszd ki!'-mondtam és próbáltam elvenni, de a táska pont ott volt a lábamnál és megbotlottam, persze Lionelre estem.
Mélyen belenézett a szemembe és én is. Tudtuk hogy..
'Milyen szép szemed van.'-véletlenül kicsúszott a számon.
'Neked is.'-mondta mosolyogva. Én még mindig rajta feküdtem.
Hiretelen megcsókolt, lágyan néha beleharapott az ajkamba, amitől, fellobbant bennem a láng. Eldobta a bránert és átölelt. Ajkaink egybeolvadtak, és éreztem azt a fura érzést az alhasamban, mikor felizgulok. Teljesen benedvesedtem már attól ahogy csókolt. Tovább haladtunk, elkezdte simogatni a csípőmet, és onnan lassú mozdulatokkal lesimított teljesen a fenekemig, aztán belemarkolt egy nagyot, ami olyan hatással volt rám hogy belenyögtem két csókunkba. Hátamra fordított majd újra a szemembe nézett aztán tenyerét az arcomra tette és aztán lecsókolt a nyakamon, egészen addig amíg amig a pólóm engedtem.  Engedélyt kérően rám nézett és lehúzta a cipzárt a felsőmön, majd ki gonbolta a nadrágom és megszabadított minden ruhámtól. Fekete melltartóban és egy francia csipke bugyiban feküdtem kiszolgaltatottan neki. Ekkor semmi más nem járt az eszemben csak hogy már rég voltam igazi fiúval. Már vágytam rá, érezni akartam. Apró puszikkal lepte be a testem minden egyes részét, a nyakamtól kezdte és egészen a medence csontomig. Visszatért a melleimre,. Levette a melltartómat és szopogatni kezdte a bimbóimat, és olyan mozdulatokat csinált a bimbómmal mintha morzsolna valamit. Lágyan és szexin. Mind a két mellemet kényeztette egyszerre. Haladt lefelé. Benyult a bugyimba amit már teljesen átáztattam, annyira ki voltam éhezve az érintéseire. Megszabadított a könnyű anyagtól és a földre dobta. Két ujjával körkörös mozdulatokkal izgatni kezdte a csiklómat. Apró nyögések hagyták el a szám, de igazán csak akkor nyögtem amikor felnyomta a mutató és a középső ujját és pumpálni kezdtett miközben a hüvelyk ujjával tovább maszírozta a csiklóm, egy idő után gyorsabban pumpált és a hüvelyk ujját felváltotta nyelve. Nagyon értette a dolgát. Légzésem egyre emelkedett, sikítani tudtam volna. Abba hagyta majd magát is megszabadította a ruháktól aztán értettem mire gondolt.
Felálltam az ágyról és egy párnára letérdepeltem elé, és kezembe vettem forró és már az akkor kőkemény farkát a kezeimbe vettem. Egyik kezemet lassan mozgattam rajta, míg a másikkal a heréit izgattam. A mellkasa gyorsabban mozgott, gyorsabban vette a levegőt és férfias nyögésekkel jelezte hogy jól csinálom. Ajkaimat a makkjához érintettem és ugy tettel mintha csókolóznék ezzel erősen stimuláltam férfiaságát. Utána néha végig nyaltam teljes hosszán, ami állíthatom nagyobb volt mint a vibrátorom. Alig férft be a számba. A fejemet előre-hátra mozgattam és néha bevettem teljes hosszát az én dús ajkaim közé. Már közel járt a csúcshoz, és nekem már az is élvezet volt amikor feltekintettem rá és belenéztem vággyal teli barna szemeibe.Néha magamhoz is nyúltam aztán pozíciót váltottunk. Hátra fektetett az ágyon és belém helyezkedett. Óriási farkával először lassan tolt, hogy be tudjam fogadni óriási méretét, aztán egyre gyorsabban. Mind a ketten lihegtük és a mi nyögéseink töltöttek ki a szobát. A szemembe nézett mind végig és többször is megcsókolt.  A csúcs közelénél a csókunkba mind a ketten beleremegtünk. Egyszerre elmentünk. Azt mondják ehhez gyakorlás kell, de mi most voltunk együtt először. Még pár percig egymás mellett feküdtünk és csókolóztunk, aztán észbe kaptunk és felöltöztünk. Akkor jutott eszembe hogy mit is csináltunk..
    'Sziasztok! Megjöttünk'-mondta egyszerre Sarah és Ed. Beléptek egy -két szatyorral a házba és miután lepakoltak leültek mellénk a kanapéra a nappaliban.
'Mi jót csináltatok? Ugye nem unatkoztatok?'-kérdezte Sarah.
Éreztem ahogyan minda ketten pirosak lettünk és nem tudtuk mit szóljunk.
'Kipakoltunk, aztán Tv-t néztünk.'-mondtam pironkodva.
'Az jó.'-mondta Ed.
'Stormy! Találtunk neked állást!'-mondta Sarah és belekortyolt a kólájába, amit az imént öntött magának.
'Tényleg? És hol?'-kérdeztem.
....