Sziasztok... hát itt a végső rész. Ahol kiderülnek dolgok. Remélem jó volt. Hálás vagyok amiért benéztetek! Majd kezdek egy új blogot. Majd ha érdekel, ide ki fogom tenni! :) <3 Nagyon megszeretném köszönni mindenkinek hogy végig itt voltak és azoknak is köszönök mindent akik most csatlakoztak a végére! Imádlak titeket! Nagyon kezdő vagyok még de a ti kommentjeitek bátorítanak és megmosolyogtatnak. Hálás vagyok egyszóval mindenkinek! Egy kicsit szomorú a vége, de remélem tetszik :) Itt az új blogom :) Ha szeretnétek nézzetek be! :) http://hopeless--love.blogspot.co.uk/ <3 Lots of love!
Egy óriási tűvel közelített a férfi. Három nővér kevés volt ahhoz hogy lefogjanak. Kiakartam szabadulni ebből a testből. Éreztem a lány kínját. Lelkem találkozott lelkével. Próbáltam fel ülni de túl erősek voltak.
'Sajnálom Carrie.'-mondta az orvos és belém nyomta az injekcióstűt.
Kezdtem lenyugodni. A szemeim szinte leragadtak, légzésem lassult. Lassú erőtlen pillantásokat vetettem a szobában mindenkire. Az egyik nővér mögött láttam egy mappát.
'1994. szeptember. 22.-e. Carrie Johhnson. 10 éves kislány. Autó balesetet szenvedett.'-próbáltam éber maradni de a gyógyszer amit adtak túl erős volt. Letettem fejemet az ágyra és lehunytam szemeimet.
Egy másik szobában voltam. Infúzióra voltam kötve és egyéb más dolgok voltak rám ragasztva. Legalább is gondolom. Nem láttam de éreztem hogy ennek a szobának más a légköre. A szám nem tudtam kinyitni. Hangokat hallottam a folyosóról, ami nagyon ismerős volt.
'Nincs valami gyógymód erre? Ez nem lehet! Stormy-nak megígértem hogy vigyázok a kishúgára. Nincs már remény?!'-mondta zaklatottan az ismerős hang forrása.
'Sajnos... Véget kell vetni a gyermek szenvedésének.'
'Ez nem lehet!'
'Sajnálom. De tudat hasadása van és elég dúrva. Leszúrta az egyik doktort is és mindent szét rombol. Az autóbaleset óta azt hiszi hogy Stormy a neve. Pedig Ő azonnal életét vesztette. Perverz és egyéb dolgokról számol be nekünk. Nem hagyhatjuk hogy valakiben kárt tegyen.'
'De hiszen már 2 év telt el azóta! Mit csináltak két évvel a baleset után? Mi?!'-rontott az orvosnak Lionel! Néhány ember lefogta de nem dobta ki.
'Kérem nyugodjon le. Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk. Reménytelen. Mi is nagyon sajnáljuk hogy egy 12 éves lány életét kell vegyük, de talán jobb lesz neki.'
'Talán?!!!'-kiabálta Lionel.
Nem tudtam felfogni ésszel mi a fene van! Stormy meghalt?! Stormy én vagyok! Ezek meg akarnak ölni! Egy ideig próbáltam valamit tenni hogy lássak valamit de minden homályos volt. Kihúztam az infúziót és minden mást aztán kimásztam lassan az ágyból. Kezeimmel próbáltam tájékozódni a szobában. Egy nagy valami lehett amin volt egy kilincs. Mivel a hangokat nem hallottam, ezért ki akartam menni az ajtón. Kinyitottam, bár egy kissé fura kilincse volt. És hideg is lett, de elakartam innen menni. Léptem egyet és semmi sem volt a lábam alatt. Zuhanni kezdtem és csak sikítottam. Kapálóztam de már közeledtem a földhöz........ Viszlát élet!
~Lionel
Megígértem Stomy-nak az egyetlen lánynak az életemben hogy vigyázok a kishúgára és ha kiengedik a kórházból magamhoz veszem, gondját viselem. A doktorok benn tartották. Az a 12 éves törékeny kislány.. Egy kislány! Ennyi mindent megszenvedett! Már nincs köztünk! Kiugrott a kórház 12. emeletéről. Véletlenül. Az orvosok kísérleteztek egy kislányon! Megvakították! A gyógyszerek miatt lett skizofrén! Remélem a bíróságon elítélik és bezárják a kórházat! Gyalázat. Két éve egy balesetben elvesztettem a lányt aki a jegyesem volt és a családját. Most pedig elvesztettem azt aki nagyon fontos volt Stormy-nak. Nincs miért élnem! Mindig olyan kedves lány volt. Mindenki bántotta és a városban is lehülyézték, mert beteg! Már a testét a föld borítja, és remélem lelke is nyugalmat nyert. Nagyon sokat sírok és nagyon sajnálom. Ezt a kést most a kezemben fogom. Arra gondolok milyen nyomós érvem van arra hogy tovább éljek vagy hogy miért haljak meg! Az utóbbira több van. Érzem hogy belebolondulok én is. A kést a nyakamhoz szorítottam és egy hirtelen mozdulattal megvágtam. A vér beborított mindent. Még néhány utolsó lélegzetet vehettem és utoljára láttam a napfelkeltét, majd lehunytam a szemem utoljára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése