Ki vagyok? 2/2

Sziasztok... hát itt a végső rész. Ahol kiderülnek dolgok. Remélem jó volt. Hálás vagyok amiért benéztetek! Majd kezdek egy új blogot. Majd ha érdekel, ide ki fogom tenni! :) <3  Nagyon megszeretném köszönni mindenkinek hogy végig itt voltak és azoknak is köszönök mindent akik most csatlakoztak a végére!  Imádlak titeket! Nagyon kezdő vagyok még de a ti kommentjeitek bátorítanak és megmosolyogtatnak. Hálás vagyok egyszóval mindenkinek! Egy kicsit szomorú a vége, de remélem tetszik :) Itt az új blogom :) Ha szeretnétek nézzetek be! :) http://hopeless--love.blogspot.co.uk/ <3 Lots of love!

Egy óriási tűvel közelített a férfi. Három nővér kevés volt ahhoz hogy lefogjanak. Kiakartam szabadulni ebből a testből. Éreztem a lány kínját. Lelkem találkozott lelkével. Próbáltam fel ülni de túl erősek voltak.
'Sajnálom Carrie.'-mondta az orvos és belém nyomta az injekcióstűt.
Kezdtem lenyugodni. A szemeim szinte leragadtak, légzésem lassult. Lassú erőtlen pillantásokat vetettem a szobában mindenkire. Az egyik nővér mögött láttam egy mappát.
'1994. szeptember. 22.-e. Carrie Johhnson. 10 éves kislány. Autó balesetet szenvedett.'-próbáltam éber maradni de a gyógyszer amit adtak túl erős volt. Letettem fejemet az ágyra és lehunytam szemeimet.
Egy másik szobában voltam. Infúzióra voltam kötve és egyéb más dolgok voltak rám ragasztva. Legalább is gondolom. Nem láttam de éreztem hogy ennek a szobának más a légköre. A szám nem tudtam kinyitni.  Hangokat hallottam a folyosóról, ami nagyon ismerős volt.
'Nincs valami gyógymód erre? Ez nem lehet! Stormy-nak megígértem hogy vigyázok a kishúgára.  Nincs már remény?!'-mondta zaklatottan az ismerős hang forrása.
'Sajnos... Véget kell vetni a gyermek szenvedésének.'
'Ez nem lehet!'
'Sajnálom. De tudat hasadása van és elég dúrva. Leszúrta az egyik doktort is és mindent szét rombol. Az autóbaleset óta azt hiszi hogy Stormy a neve. Pedig Ő azonnal életét vesztette. Perverz és egyéb dolgokról számol be nekünk. Nem hagyhatjuk hogy valakiben kárt tegyen.'
'De hiszen már 2 év telt el azóta! Mit csináltak két évvel a baleset után? Mi?!'-rontott az orvosnak Lionel! Néhány ember lefogta de nem dobta ki.
'Kérem nyugodjon le. Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk. Reménytelen. Mi is nagyon sajnáljuk hogy egy 12 éves lány életét kell vegyük, de talán jobb lesz neki.'
'Talán?!!!'-kiabálta Lionel.
     Nem tudtam felfogni ésszel mi a fene van! Stormy meghalt?!  Stormy én vagyok! Ezek meg akarnak ölni! Egy ideig próbáltam valamit tenni hogy lássak valamit de minden homályos volt. Kihúztam az infúziót és minden mást aztán kimásztam lassan az ágyból. Kezeimmel próbáltam tájékozódni a szobában. Egy nagy valami lehett amin volt egy kilincs. Mivel a hangokat nem hallottam, ezért ki akartam menni az ajtón. Kinyitottam, bár egy kissé fura kilincse volt. És hideg is lett, de elakartam innen menni. Léptem egyet és semmi sem volt a lábam alatt. Zuhanni kezdtem és csak sikítottam. Kapálóztam de már közeledtem a földhöz........ Viszlát élet!

 ~Lionel

Megígértem Stomy-nak az egyetlen lánynak az életemben hogy vigyázok a kishúgára és ha kiengedik a kórházból magamhoz veszem, gondját viselem. A doktorok benn tartották. Az a 12 éves törékeny kislány.. Egy kislány! Ennyi mindent megszenvedett! Már nincs köztünk! Kiugrott a kórház 12. emeletéről. Véletlenül. Az orvosok kísérleteztek egy kislányon! Megvakították!  A gyógyszerek miatt lett skizofrén! Remélem a bíróságon elítélik és bezárják a kórházat! Gyalázat. Két éve egy balesetben elvesztettem a lányt aki a jegyesem volt és a családját. Most pedig elvesztettem azt aki nagyon fontos volt Stormy-nak. Nincs miért élnem! Mindig olyan kedves lány volt. Mindenki bántotta és a városban is lehülyézték, mert beteg! Már a testét a föld borítja, és remélem lelke is nyugalmat nyert. Nagyon sokat sírok és nagyon sajnálom. Ezt a kést most a kezemben fogom. Arra gondolok milyen nyomós érvem van arra hogy tovább éljek vagy hogy miért haljak meg! Az utóbbira több van. Érzem hogy belebolondulok én is. A kést a nyakamhoz szorítottam és egy hirtelen mozdulattal megvágtam. A vér beborított mindent. Még néhány utolsó lélegzetet vehettem és utoljára láttam a napfelkeltét, majd lehunytam a szemem utoljára.

Sziasztok!

Sziasztok! Ma felkerül az utolsó rész ebben a blogban. Nagyon szerettem nektek írni, és köszönöm hogy ennyien látogattátok és olvastátok továbbá feliratkoztatok! :)  Ha szeretnétek akkor benézhettek az új blogomba is ami ma indul el --> http://hopeless--love.blogspot.co.uk/p/szereplo.html remélem hogy majd ez a blog is elnyeri a tetszéseteket! Imádat! Xx

Ki vagyok? 1/2

Sziasztok, köszönöm a sok látogatást, és a feliratkozókat, továbbá a kommenteket is. Remélem tetszik majd az új rész. Jó olvasást! Lassan a blog végére érünk. 3 komment után hozom az utolsó részt! :)

 

Lassan álomba szenderültem.

Ez a mai hajnal, teljesen összezavart. Az az álom. Mik ezek a jelenések? Hol is kellene kezdenem a nyomozást? Hétvégén elmegyek a megyei rendőrségre, hátha tudnak valamilyen információval szolgálni, ami a segítségemre lehet.  Fáradtan, táskás szemekkel, kivonszoltam magam az ágyból az  ébresztőm hangjára, ami már egy ideje csörgött, de mivel nem sokat aludtam ezért nem volt sok energiám. Mi lesz velem ma a boltban? Nincs sok erőm, a végtagjaim hirtelen lezsibbadtak, nem birtam megmozdulni. Lionel már nem volt mellettem. 7:30 volt, már elment. Valami akadályozott. Mintha valamilyen fal vett volna körül. A számat nem tudtam mozdítani. A szoba ajtóm becsapódott, és az ablak is. Az íróasztalon lévő váza a földre hullot, minden megrázkódott a szobában. A rezgés után, mintha máshol lettem volna, az én szobám helyett, a gyermekkori lakásunkban találtam magam. A tél ellenére ami otthon volt. A nap erős fénye áthatolt az ablakon, egyenesen a szemembe sütött. Egyik kezemet autómatikusan a szemem elé kaptam. Biztosan álmodok. Ez nem lehet. Hogy kerültem ide? Körülnéztem a terepen. Csípkedtem magam hátha felébredek, de nem, ez nem álom volt. Na de akkor mégis micsoda?! Itt nyár volt. Keresgélni kezdtem régi szobámban. Belenéztem a szekrényembe, iratokat kerestem. Ide nem kerülhettem vissza!-sóhajtottam. A nagy kutakodásban, a nyitott ablak általi fuvallat lefújt a szekrény tetejéről egy képet. Én voltam rajta. Anya. Apa. és egy kislány. Megfordítottam.

''1993. július 29.-e. Boldog 19. születésnapot Stormy!'' -ez meg mi? Hiszen a dátumon 1993 van most pedi.. Jobban megnéztem a képet. Mind annyian mosolyogtunk, és e ház előtt álltunk. A háttérben  a nap szikrázó sugara  barnította mindannyiunk bőrét. Ki az a kislány? Nem a húgom. Nekem nem volt húgom. A szüleim nagyon fiatalok voltak,  egy picit elbizonytalanodttam,de ők voltak azok. Apám erős vonásai jól látszódtak. Hihetetlen. Körbe kell hogy nézzek. Apró léptekkel jártam a házban. A padló ropogott a lábam alatt. Korhadt volt. A szép kivilágosodott teret a sötétség lepte el, a falon ugyanazok a képek lógtak le amit találtam. Az volt az egyetlen kép. Sötét füstben kirajzolódott egy nő alakja.  Hát-középig érő gesztenye barna haja a vállára hullott. Háttal állt nekem. Hasonlított anyámra. Egy halvány rózsaszín sweater-t viselt, egy világos kék koptatott farmerrel. Vélkony alkata volt. Nem vette észre hogy ott vagyok, több próbálkozásom ellenére sem. Sírni kezdett. Csak ott álltam és nem értettem, nem értettem hogy mi ez? Mik ezek a jelenségek. Egy lépést tettem felé, jobb kezemet vállára próbáltam rakni vigasztolásképp, de ekkor hirtelen megfordult. A haja meghosszabbodott, kiszáradt és borzos fekete lobonccá vált. Arca eltorzult, szeme fehérje feketén nézett rám. Gonoszság tükröződött keseredett és ijesztően fura szemeiből. Fogai sárgák voltak, és hiányosak. Bőre koszos, és hullafehér volt. Hátráltam. Nagyon megijedtem de beleütköztem egy magas férfiba. Az arcán könnycsepp gördült végig. Értelmetlen, és ijedt tekintetemmel nem tudtam ki venni hogy mire gondolhat. Rám mordult. Nem láttam lehetőségét kiútnak. A falak összementek. Könnyeim hullottak mint a zápor eső. A hideg átjárta a testem ami ezen lények jelenlétével járt. Bekerítettek. Nem volt sem ablak, és az ajtónak is nyoma veszett. Sikítottam, de nem hatott rájuk. Megszállottan közelítettek meg.

'Kik vagytok?!' -kiabáltam és letérdeltem a vérben úszó padlóra. A falból folytak.. Nem válaszoltak, csak dermedten néztek, megöltek a szemeikkel.

'Hagyjatok békén! Eresszetek!'-sikítva kiabáltam és fejemet a térdemhez szorítva összekuporodva sírtam keservesen. A nő eltűnk, de fájdalmas szúrást éreztem a hátamban.

     'Stormy!' Stormy! Jól vagy?!'-megpaskolta az arcomat egy férfi. A hangjából véve Ed volt az. A sírástól duzzadt szemeimmel nem láttam sokat. Minden homályos volt. Elvesztettem az eszméletem.

     'Mi történt vele?!'

'Nem tudom. Így találtam rá. A szoba közepén sikított és sírt.Aztán elvesztette az eszméletét.'

'Stormy? Mi van veled?'-Éreztem ahogyan leült Ryan és Lionel is az ágyra.

Mintha a testemen kívülről láttam magam. A fiúk ijedt és aggódó tekintetét amint rám néznek.  Lionel megfogta a kezem, és visszatért a lelkem a testembe. Lassan nyitottam ki szemeimet. Próbáltam szokni a hirtelen fényt, de nehezen ment. Csak egy 'Hmm' jött ki a számon, ami már kiszáradt mint a sivatag.

'Stormy! Mi van veled?'-kérdezte Lionel és megpuszilta a kezem.
Felültem az ágyon és megdörzsöltem szemeimet, majd beszéltem.
'Semmi. Csak.. egy rémálom volt, vagy nem tudom. Kaphatnék egy pohár vizet?'-tereltem a témát.
'Persze hozom.'-megfordult Ed és hozott nekem a konyhából egy pohár vizet.
Újra neki támaszkodott az ajtófélfának és mind a három srác engem nézett. Nem tudták elképzelni mi a fene van vele, de még én sem.
'Mi az hogy semmi? Akkor nem így talált volna rád, a földön sírva.-mondta Lionel.
'Már jól vagyok. Mennyi az idő?'- rájuk mosolyogtam és belekortyoltam a pohár frissítő tartalmába.
'Este van.'-mondta Lionel.
'Bocsi hogy nem mentem dolgozni.'- Ryan-re néztem bocsánatkérően.
'Dehogyis' Semmi baj.'-hadarta és egy hatalmas és hosszú ölelést kaptam.
'Figyelj. Elhoztam a csajom. Mától járunk..és-szünetelt. -Írtam Sms-t és azt hittem tudod. Remélem nem baj ha elmegyek. Muszáj.'-mondta Lionel. A mosolyom lehervadt az arcomról. Libabőrös lettem. Nem mondhattam hogy : figyelj, maradj már nem látod milyen rosszul vagyok? Bár a tetstem már nem fáj,  mert kialudtam, de a lelkem igen. A szívemben üresség tátong, feszült is vagyok, de támogatom. Nem számít hogy hogyan, csak a barátja lehessek ha más már nem.  Lehet ez csak egy fellángolás, de mégis más.. A fenébe! Annyi fiú van még. Kit érdekel Lionel? Jó barát. És? Mindegy. A fejemben sokminden járt. Sok minden volt amit elakartam volna mondani neki., de bolondnak hisznek. A válaszom csak egy álmosoly és egy 'Ok' volt. Megölelt, majd el is ment. Ed is jelezte hogy mennie kell, de nincs ínyére hogy itt hagyjon. Viszont Sarah várja. Nem bánom. Megoldom én egyedül is.
'Én maradok ha szeretnéd. '-mondta kedvesen Ryan.
'Persze! Nem bánom.'-mondtam és mosolyogtam.
 Nem hagyott itt.
'Most el kell mennem. DE. Ha bármi baj van engem hívhatsz.'-mondta Ed és egy puszit nyomott a homlokomra majd megborzolta a hajam.
'Ok. Szép estét. Üdvözlöm Sarah-t.'-mosolyogtam és néztem ahogy elhagyja a szobámat.
'Nos, akkor, tényleg jól vagy?'-kérdezte. 'Nekem elmondhatod. Ki bántott? Valaki bántott?'-folytatta, nem várta meg míg befejezem.
'Igen jól vagyok. Nem.. nem bántott senki, csak rohamot kaptam.'-gyorsan ki kellett  valamit találni, inkább higyje azt hogy csak egy apró rohamot kaptam mint hogy azt gondolja, hogy hülye vagyok. Kitakaróztam. Fel keltem és kimentünk a szobából. Ledobtuk magunkat a nappaliban, és elkezdtünk ps-ezni. A Need for Speed-el kezdtünk, aztán Tekkeneztünk is, persze már örültem ha egyszer nyertem. Kicsit beleizzadtunk a játékba. Az ujjaim már fájtak, az örkös gombnyomkodástól. Levette fekete pulóverét, és egy fehér pólóban volt, amin átlátszódtak az izmai. Modell is lehetett volna. Nem értem miért jó boltosnak lenni ha ilyen teste van.. 
'Nézzünk egy filmet?'-kérdezte.
'Aha. Megyek és hozok popcorn-t és valamilyen rágcsálni valót. Te addig válasz filmet.'-mondtam és felálltam majd a konyhapult mögé indultam. Mezitláb voltam, a hideg csempétől kicsit megrezzentem, de csak egy percig tartott. A szekrényből kivettem a kukoricát aztán beraktam a mikróban. Találtam még oreo kekszet is. Amikor a mikró lejárt kivettem a pattogatott kukoricát és egy tálba öntöttem aztán a egy nagy üveg Coca kólával visszamentem a kanapéhoz és elhelyezkedtem.
'Mit választottál Ryan?'-kíváncsiskodtam.
'Grow ups 2.'-mondta.
'Uhh. Az jó!'-mondtam.
A filmen szétröhögtük magunkat. Nagyon felvidított Ryan jelenléte. Nem hagyott egyedül. A kíváncsiság fúrta az oldalam. Meg kellett tudnom, sikerült-e neki az estéje a múltkor. Ezeker nyiltan megbeszéljük mindig, mióta jóban vagyunk megint.
'Na.. és milyen volt az estéd a lánnyal?'-mosolyogtam huncutul.
'Az eleje jó vólt. Tudod.. csókolóztunk meg minden. Vetkőztettük egymást, még ezzel sem volt gond. Viszont a hónajamat akarta csókolgatni, és a lábamat is úgy nézte, mintha le akarná harapni. Inkább eljöttem.'-nézett rám furán.
'Te szent szar...' -ledöbbenten néztem az arckifejezését.
'Hát ja. De mindegy.'-mosolygott.
'Szerintem megyek aludni. Itt aludhatsz ha akarsz.'-mondtam.
'Ha nem kérded meg akkor is itt aludtam volna.'-nevetett.
'Te kis kedves.'-mondtam.
'Lionel és Ed mondják, mostanában nem alszol jól. Rémálmaid vannak.'-mondta.
'Igen. De ha emiatt aggódsz, nem kell. '-mondtam és felálltam.
'Megágyazzak neked Lionel szobájában?'-kérdeztem.
'Veled alszom. Nem akarom hogy megint...'
'Hogy?'-kérdeztem. Tudtam. Most biztos csak vigyázni akar rám. Mindegy. Nem vagyok bárány hogy őrizni kelljen.
'Menjünk inkább.'-biccentett a fejével.
        'Jó éjt.'-mondtam és lehunytam a szemeimet.
'Jó éjt neked is.'-mondta.
    'Magához tért. Dorktor!'-mondta fehér ruhás nő. Újra  a testemen kívül voltam, láttam egy fekete rövid hajú, meggyötört kislányt. Nyugtalan mozdulatai miatt és kisírt szemei, sebhelyes arca miatt nem lehetett felismerni.
'Hozzon gyorsan nekem a legerősebb gyógyszerből, ha nem adjunk be neki akkor.. Nem szabad hogy vissza térjenek az emlékei!'-mondta a fekete hajú doktor. Nem értettem hol vagyok, és mit látok.
Kb. a 30-as éveit járhatta. Fekete nagy keretes szeművege mögött lévő szemeiből jóság tükrözőtt. Sápadt, ki alvatlan arca arról árulkodott már rég nem aludt. Egy szúrást éreztem a nyakamnál. Mintha valami beszippantott volna. Lehunytam a szemem.
   A lány szempontjából láttam a dolgokat. Ez a lány én voltam!  De ez hogy lehet? Nem én irányítottam. Mintha két lélek lenne egy testben...
       

Látomások

            

Sziasztok! Kaphatnék pár kommentet? :) Ez a rész igaz, rövidebb egy kicsit mint a többi, de a  hosszabb lesz! Jó olvasást :) és köszönöm a több mint 1000 látogatot!

 

                                                                      +18

'Finom az illatod.'-mondtam két csók között. Kezeimet állkapcsára tettem finoman, közelebb húzott magához, hozzám nyomta kemény farkát, kezeivel segített levenni a garbómat, aztán a nadrágomhoz nyúlt, közben én a nyakánál öleltem, s csókunk egy pillanatra szakadt meg egész idő alatt. Ujjai a bugyimban kóboroltak, és lágyan masszírozták a klitoriszom. Abban a helyzetben amiben voltunk, betolta 3 ujját és ki-be húzogatta azokat. Már gyorsult a lélegzetem és nem bírtam ki hogy egy halk sóhajjal ne jelezzem hogy nagyon jól csinálta. Barna boci szemei csak csillogtak, és látni lehetett rajta hogy már nagyon akar. Megnyalta a száját majd szexin ráharapott. Segített levenni a ruháimat, majd felemelt és oda vitt az ágyhoz majd szépen le tett. A kék törölköző lehullott. A látvány csodás volt. Szó, szerint ekkora farkat még nem láttam. Kivettem az éjjeli fiókból a kondomot, és a fogaimmal óvatosan kibontottam azt, aztán oda mentem és én húztam rá.

'Érezni akarlak. Most!'-mondta és hátradöntött majd rám feküdt aztán megcsókolt megint, és belémhatolt. Lábaimmal körbe fontam derekát és próbáltam magamhoz szorítani. Gyorsan csináltuk, amikor a csúcsnál voltunk,  nehezen vettem levegőt és élveztem minden egyes percet, de hirtelen lelassított és mintha az idő megállt volna. Annyira szenvedélyes volt. Próbáltam kicsit játszadozni vele, néha lágyan csókjaink közben ráharaptam alsó ajkára, majd az hüvely izmaimat összehúztam, és kettős élvezet volt. Lionel lehúzott az ágy szélére így feltudott állni és újra belém pozícionálta magát. Kezei a melleimre vándoroltak és lassan masszírozta azokat. Hogy lefoglaljam kezeimet, csiklómhoz vezettem azokat és miközben ő bennem volt kényeztettem magam. Kemény farka megrázkódott bennem és éreztem ahogyan a koton megtellik, ezzel a tudattal hogy Lionel miattam ment el, én is elélveztem ha csak arra gondoltam mit csinált velem. Kihúzta péniszét belőlem aztán megöleltem. Izadt testünk egymáshoz tapadt ez alatt, majd elengedtük egymást.

'Mondtam hogy jobb vagyok.'-mosolygott perverzül.

''Ahjj.'-nevettem el magam és felborzoltam a haját.

'Jössz tusolni? Ezek után nem ártana.'-mondta és felvette a törcsit a földről, én pedig láttam formás fenekét. Imádtam.

'Veled?'-kérdeztem.

'Aha. Ugy is láttalak már meztelenül.'-válaszolta magabiztosan.

'Megyek.'-mondtam és bementünk a fürdőbe. Még jó hogy Ed-ék már aludtak, vagy mást csináltak, nem tudom biztosan de olyan hangok hallatszottak onnan. Nekik is jó estéjük van. Elmosolyodtam, és már láttam hogy Lionel már csak rám vár a tusoló fülkében.Beálltam mellé aztán megengedte a zuhanyzót. A  melegvíz ránk zúdult. Kellemes volt. Lionel a kezébe vette a tusfürdőjét, de én elvettem tőle. Nem tudtam hogy háláljam meg neki ami tőle 'kaptam', ezért azt mondtam majd segítek neki. A kezembe nyomtam egy kicsit a tubusból aztán a nyakától kezdve az izmos mellkasáig bekentem vele, végig a nyakamat nézte és  állt a zuhanyzóban és engedte nekem hogy most én csináljam. Megfordult aztán a hátát is lemostam.

'Most én jövök.'-megfordult és elvette az én tusfürdőmet és nagy kezeivel bejárta az egész testem. Teljesen elgyengültem a hatása alatt. Le sem tudtam venni róla a szemem. Most én álltam a víz alá és az lemosta rólam a habot, aztán kimásztunk, majd rám tette a törölközőt és magát is megtöröte egy másikkal. Cukin megigazította a homlokába omló göndör fürtjeit atán felvett egy tiszta alsót. Én is megszárítkoztam és felvettem a nekem pizsamának számító atlétámat és egy rövid nadrágot és a bugyiról sem feletkeztem meg. A hajamat megszárítottam és kifésültem. Be feküdtem mellé az ágyba és próbáltam aludni.

     Kicsit később arra lettem figyelmes hogy egy kéz átkarolt. Megfordítottam a fejem és láttam hogy Lionel álmában megölelt. Lassan akartam arrébb tenni a kezét rólam, de ha megmozdítottam akár egy kicsit is, álmában megmordult. Nem akartam hogy felébredjen, tehát hagytam.

*2 HÓNAP MÚLVA*

 Már két hete eljöttünk Sarah-éktól, de viszont a szomszédban laknak. Egy szép kis két szobás házat vettünk, hasonlót az övékéhez. Van egy saját szobám és Lionel-nek is. Már egy hónapja abbahagytuk ezt érzelem mentes szexet. De őszintén ideje volt, mert kezdtem már ugy érezni hogy semmi sem a régi de azt hiszem minden rendbe jött, csak a kommunikáció egy kicsit romlott. Van munkánk és Ryan-nel is egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Újra barátok lettünk, mint  amikor kicsik voltunk, megint vannak közös élményeink, és Ed-éket sem hanyagolom el. Sajnos történt egy rossz dolog is, ez alatt a 2 hónap alatt. Sarah 2 hetes terhes volt, de hirtelen elvetélt. Nagyon megviselte, de szerintem még nem készek egy gyermek nevelésére. Ed sem az. Gondolat menetemben Ryan zavart meg. Oda mentem.

'Tessék?'-kérdeztem.

'Hoznál légyszives még két csomag csiga tésztát a raktárból?'-kérdezte és szemeivel jelzett hogy fel akarja szedni a csajt és idő kell neki. Persze volt a polcon tészta, de én segítek neki.

'Igen.'-mondtam, és elindultam a raktárba. Le ültem egy kék ládára és semmit sem csináltam, vártam mikor szól Ryan. addig kell húznom az időt amíg el nem sikerül kérni a telefon számát az illetnek. Csörgött a telefonom. Lionel volt az.

'Szia Stormy. Ma nem megyek haza. Csak hogy ne aggódj.'-mondta.

'Hol leszel?'-válaszoltam.

'Egy havernál.'-mondta átlagos hangnemben.

'Jó.'-mondtam és a cipőmet nézegettem. Lionel-nek nem is tudtam van itt haverja, de lehet van, csak én vagyok kicsit bolond. Nekem is vannak már barátaim. Barátságosak. Hallottam Ryan hangját, ugy hogy letettem.

'Akkor holnap találkozunk.'-mondtam és letettem a telefont. Ryan épp akkor nyitott be mosolyogva.

'Na sikerült. Ma este talizom vele. Nálam.'-mondta magabiztosan és perverzen célozgatott.

'Ja és ma korábban zárunk. Szóval ha gondolod most haza vihetlek.'-mondta.

'Természetesen akarom.'-mondtam nevetve.

Felsétáltunk a lépcsőn aztán felvettem a kabátom és Ryan bezárt, majd beszáltunk a kocsiba. Hamar haza vitt. Sietni akart hogy készülődhessen. Felajánlottam neki hogy nem kell haza fuvaroznia mindig, haza tudok gyalogolni, igaz 20 perccel tovább tart, de nem engedi. Azt mondta nem szeretné ha sötétedés után egyedül mászkálnék. Nem is próbálok vele szócsatába keveredni mert ugy is Ő nyer.

'Köszi. Szép estét.'-kacsintottam és kiszáltam a kocsiból. Szerintem értette mire gondoltam, és el is mosolyodott. Megvárta míg bementem a házba majd elhajtott. Le dobtam a táskámat a kanapéra majd  bekapcsoltam a TV-t.  Már 8:00 volt. Hulla fáradt voltam, szerintem ott el is aludtam..

   Mozgást észleltem a házban. Valaki volt bent és az nem lehetett Lionel, mert határozottan azt mondta hogy nem lesz itthon. Nem mertem megmozdulni. De kinyitottam a szemem és a szobámban voltam. Sötét volt, de tudtam hogy ez már nem a kanapé. Rá néztem a zölden fénylő órámra. Hajnali fél 3 volt. Hogy jöttem ide? Soha nem féltem egyedül, mert megszoktam a magányt, de most féltem. Csendben és moccanatlanul ültem az ágyban és bámultam a sötétben. Szinte levegőt is alig mertem venni, mikor hallottam a közeledő lépteket. A padlóm ropogott minden lépés alatt. A fejemt nem mertem a pánik miatt megmozdítani, de a nyakamnál hideg levegőt  tapasztaltam. Mintha valaki itt lenne mellettem. A nagy francia ágyam közepén voltam én, és mellettem pedig besüppedt az ágy, óvatosan jobbra fordíottam fejem, de semmit nem láttam. Egy percre lehunytam a szemem, egy kissebb szívinfarktust kaphattam. Egy sápadt, fal fehér, kirepedezett, cserepesedett bőrű, halottnak kinéző nő lihegett az arcomba. Tekintete dühös, de egyben rémült volt. Felismerhetetlen volt. Nem mertem egy hangot sem kiadni a számon. Mint egy szobor. Lefagytam. Elment. Nem láttam már. Egészen fél 4-ig ott voltam, és meredten bámultam a semmibe. Megint egy hülye látomás? A múltkor egy feketébe burkolózó csuklyás férfi, most pedig egy ijesztő halott mér végig, és ijeszti ki belőlem a frászt. A szar is belém fagyott. Kik ezek? Kik voltak? Mit akarnak? Tele vagyok kérdésekkel. Egyre többet álmodom anyámmal és apámmal. Csak nincsenek összefüggésben. Újabban halottakat látok, ha már semmi nem akar megölni, egyenlőre.

    Mikor biztos voltam magamban, és abban hogy képes leszek megmozdulni gyorsan feloltottam a lámpát aztán visszamásztam az ágyba és a laptopomat bújtam. Képes voltam rákeresni a Google-ban a médiumokra. Nem tudhatom hogy nem-e vagyok az ha nem is nézek utána.

    Valaki bemerészkedett a házba. Hosszú percekig gondolkodtam képes vagyok megnézni ki vagy mi az? Megyek megnézem! Elhatároztam magam egy negyed óra után és megfogtam a nagy ollót a szobámban, amivel az anyagokat vágom.Új hobbim a ruha tervezés és készítés. De most térjünk vissza ide! A félelem uralkodott rajtam, de határozott lépésekkel mentem a sötétben. Hihetetlen de nem találtam a villany kapcsolót, pedig már egy ideje itt lakok. Veletek is megtörtént már? Egy kéjjel teli női hangot hallottam a nappaliból. A lépcsőn igyekeztem rezzenéstelenül lemenni. Védekezően magam elé helyeztem a hegyes és éles ollót, majd halkan felkapcsoltam a villanyt.

'ÁÁÁ'-kiabáltam.

'ÁÁÁ'MONDTA Lionel, és majdnem leszúrtam. Épp egy szőke hajú szilikon mellű, de aránylag szép arcú lányt dugott a kanapén.

'Mi. A. Fasz.'-mondtam és vettem egy nagy lélegzetet megkönnyebbülve. Leengedtem magam mellé a kezemet és a benne lévő ollót. A lány nem úgy  tűnt, mint akit éppen zavarnék. Inkább lenéző pillantásokat vetett rám.

'Ki ez a toprongyos lány?'-kérdezte.

'Mi van?'-kérdeztem és hangom pár oktával magasabb lett. Mit képzel ez magáról?

'A lakótársam. Stormy. És mit mondtál rá?'-mondta nyugodtam Lionel és 'kimászott' a csajból, és fel vette a gatyáját.

'Te egy ilyen.. nem is .tudom. Hogy néz ez ki?'-kérdezte. Ledöbbenve álltam a lépcső előtt.

'Hát.. bocsi. Még itt vagyok.'-válaszoltam indulatosan.

'Heheh.. Mehetsz is. Hagyj minket. Menj vissza bubukálni.'-ugy mondta mintha egy kis babának bügyögne.

'Hogy jössz te ahhoz hogy velem így beszélj? Hallod, a lábamat nem törölném beléd.'-mondtam lekicsinylően, és szánalommal teli szemmel szugeráltam ezt a kis ribancot. Hát mit is mondjak  Lionel-ben nem csalódtam.. Nem bánom ha nem véd meg, de legalább valami kedves ribancot baszna nem ilyen .. izét.

Lionel kívülről szemlélte a beszélgetést. Nem szólt bele. Szerintem ez neki volt a legkínosabb.

'Ki vagy te? Hány éves is vagy? Én 23.'-mondta.  Nem mintha beijednék, mint oviban.

'Hát pedig.. nézel ki vagy 30-40-nek. Menj innen most, mert itt ma nem leszel megbaszva. Esetleg ha én szájon nem baszlak az öklömmel.'-Már nagyon dühös voltam, de az a ribanc nem tágított. Tovább illegette magát előttem Lionel-nek. Nem zavartatta magát.

'Mond meg a rusnya lakótársadnak hogy hagyjon minket magaunkra, hogy folytathassuk amit elkezdtünk a haverodnál.'-nézett rá tág szemekkel. Mint egy 'kislány' De azt hiszem én, hogy akkor is már ilyen kis pióca lehett. Lionel-re néztem. Vagy el egy a ribanc vagy kibaszom innen fejjel.

Valamit mondani akart de inkább nem tette. Vártam csípőre tett kézzel.

'Lejárt az idő!'-mondtam aztán hirtelen mozdulatokkal megragadtam a lány karját és kivonszoltam csupaszon ahogy volt az ajtón, majd rázártam. Felvettem a ruháit aztán az ablakon kidobtam neki.Nem tudtam mit mondani erre. Ez szép! Egy dühös pillantást dobtam neki, majd szótlanul, emelt fejjel lassan felsétáltam az emeletre és becsaptam a szobám ajtaját. Mint gyerekkoromban. Levágtam magam az ágyra és ennek az egész értelmét kerestem. Ki kell mostmár végleg derítenem mi folyik itt. Mik ezek a látomások. És mi történt a családommal,hová lettek azon a napon?! A rendőrség sem szólt, sőt senki sem.  Azt latolgattam magamban, hogy eddig hogy várhattam a nyomozással? Talán félek megtudni az igazságot?

'Bemehetek?'-kopogott Lionel.

Nem szóltam, csak  hallgattam és úgy tettem mintha aludnék.

'Tudom hogy fent vagy.. Ég  a villany.'-mondta és kopogott tovább.

'Menj most el légyszives.'--mondtam hektikusan. Nem akartam most beszélni vele. Ezt nem akartam volna látni. Tudom hogy nem járunk és már AZ sincs. De legalább az igazat mondhatná, hogy jár valakivel vagy csak hogy mi újság van vele. Ha beszélni akarok vele mindig félre húzódik és kifogásokat keres majd elmegy. Kedves hozzám, de nem akar keresni. Ha egy héten beszélünk 5-ször, már csoda.

'Engedj be!'-mondta. Az ajtó nyitva volt egyébként.

'Betöröm.'-figyelmeztetett. Hátrállt egy-két lépést és nagy lendülettel neki 'szaladt' az ajtómnak majd lenyomta kilincset, de beesett az ajtón, pont az ágyam elé.

'Nyitva volt.'-jelentettem ki egocentrikusan.

'Kössz hogy szólsz.'-mondta cinikusan, és felállt majd leült mellém. Én lehajtottam a fejem. Nem akartam rá nézni.

'Ne haragudj.'-mondta és lehajtotta a fejét, és így keresni próbálta a tekintetem.

'Miért haragudnék.'-mintha nem érdekelne..

'Hát az előbbiért. Nem kellett volna haza hoznom.'

'Haza hozhatsz bárkit, csak előtte szólj nekem, hogy ne ijedjek meg tőletek. Az este így is már egyszer rám jött a frász.'-magyaráztam, és kifujtam a 'benn ragadt' levegőt.

'Oké. Mi volt?'-kérdezte

'Ja és beszélhetnél velem többet is.'-tettem hozzá.

'Jó.'-tőmondatokban válaszolt ciki volt az egész szituáció.

'Tetszett a beszólásod.'-mondta nevetve. Próbált felvidítani.

'Melyik?'-kérdeztem.

'A lábtőrlős. Tényleg részeg lehetek. Másképp nem hoztam volna haza. És bunkó is volt.'-mondta.

'Semmi baj. Mert még jobban nem lehet már összetiporni a magabiztosságom.'-mondtam boci szemekkel . Lepergett rólam amit az a ribanc mondott igazából. Inkább iróniának szántam.

'Jajj.''-mondta és megölelt.

A szemeim ragadtak le az álmosságtól. Alig aludtam. Nyugtató volt hogy itt feküdt velem, és itt aludt. Nem volt semmi sem, és ez így volt rendjén. Barátilag 'vigyázott' rám. Csak azt remélem az a nő nem tér vissza.

...

Az új főnök/ Régi ismerős

            Sziasztok! Örülök hogy benéztél! Szeretnék kérni véleményeket is mostmár hogy tudjam hol is állok :) A lájkoknak nagyon örülök, és persze hálás vagyok mindenkinek aki olvassa, és nyomon követi az eseményeket. Jó olvasást!

 

                                                       +16

 

 

'Egy boltban. A mostoha öcsémnél.'-mondta.

'Ez kedves tőle, és tőled is!'

'Pont jókor jöttél. A feleségével dolgozott ott csak elváltak és Ryan-é maradt a bolt.'

Ismerős nekem ez a név... Mondjátok hogy nem AZ a Ryan az, akit ma reggel rajta kaptam a boltban. Biztos valami félreértés hiszen sok Ryan él még a világban. Nem akarok ilyen férfiakkal dolgozni, mert ismerem a fajtájukat..

'Majd holnap elmegyünk, te meg én és bemutatlak neki.'-mondta nagy lelkesedéssel.

Mennyi energiája van Sarahnak, aranyos lány meg minden de hiperaktív.

'Hallottam nemrég elég csúnyán szakítottál a barátnőddel.'

'Igen.'-replikálta Lionel.

'Biztos találsz majd rendes lányt!'-mondta Sarah..

'Ja, és amíg el nem felejtem. Ed holnap elmegy Lionel-el munkát nézni.'-csiripelte Sarah, Ed csaja és telefonját kezébe véve kérdezte hogy milyen pizzát rendeljen. Én pepperónisat kértem, Lionel is és Ed meg Sarah pedig csirkéset.  Az este további része vacsora után kicsit húzós volt mert Ed nem nagyon kedveli Lionel-t, mint ahogyan az mondtam is már, és azért így 'nem feltűnően' beszólogattak egymásnak. Délután óta, mióta AZ megtörtént, félek Lionel szemébe nézni. Egyszerűen kínos, úgy érzem ezt meg kell majd beszélni egymást közt. Sarah Ed öléből nézte a filmet, amit gyorsan kivettek a videótékából. Nagyon aranyosnak véltem Őket, de Ed nagyon megváltozott. A haverom, így is elfogadom de néha hiányzik az az oldala amikor szókimondó fasz volt, aki mindenkinek ki adta az útját ha nem tetszett neki valami, aki kicsit viccesebb volt, és nem volt ennyire csöpögős. De úgy látszik megtalálta az igazit, habár ezúttal nem mondok inkább semmit, mert nehogy kiderüljön hogy Sarah is egy bárány bőrbe bújt farkas, szó szerinte FARKAS..  Nem is igazán figyeltem a filmre és láttam Lionel-t velem szemben a fotelben ülni, tisztán látszott hogy kicsit megbánta, és kínos neki is.. Már megtörtént. Azon filóztam hogy, akármi is fog történni, én nem fogok sírni semmiért, senkiért. Elég volt a nyafogásaimból, meg a szarságaimból, megpróbálom élvezni az élet ezen oldalát is. A film végénél már leragadt a szemem, mert 11:30 volt, és nem sokat aludtam az elmúlt napokban.

'Megyek lefekszem. További jó szórakozást!'-jelentettem ki és nemes egyszerűséggel, ott hagytam a 'bagázst'.

     A szemeim elhomályosultak, nem sokat láttam, de egy férfi állt a szoba közepén. Magasságával felém tornyosult, de nem tett semmit csak jól végig mért. Fekete csuklya volt a fején, arca ismeretlen volt, csak egy könnycsepp látszott kicsordulni a szemeiből, aztán HUSS eltűnt. Lábaim megremegtek, nem tudtam mi volt ez, de a látásom vissza tért, és a vérnyomásom is lassulni kezdett. Fel lélegezve oda siettem az ágyhoz és leültem az ágy szélére és tenyereimbe temettem arcomat. Nyugtalan lettem megint. Na jó.. mindenre van ésszerű válasz, lehet hogy csak egy kicsit becsiccsentettem a sörtől amivel leöblítettem a pizzát. Megint képzelődnék?! Mi van velem? Nagyon rossz ember lehettem előző életemben..

Miután abbahagytam az önmagam sanyargatását és sajnálatát.. és azt is hogy folyton gondolkodok, bementem a fürdőszobába és levettem a mai cuccaimat majd betettem a szennyesbe aztán belemásztam a kádba. Cseppnyi kis idő után egész testemet ellepte a forró víz, és a hideg átjárta a testem. Nagy oda figyeléssel lemostam magamról a 'mai mocskaimat'. Lehunytam szemeimet és hagytam hogy felmelegedjek. Egy percre elfelejthettem mindent. Remélem Lionel nem értette félre ami történt, de gondolom nem, mert Ő egy nőcsábász. Minden nap megteheti ezt másik lánnyal és meg is szokta. Ezek után vajon mi lesz? Hogyan fog alakulni a sorsom? Izgatott vagyok a holnap miatt, de nem annyira mint amikor arra gondolok hogy Lionel milyen gyengédséggel volt velem.. Nem vagyok bele szerelmes, de nagyon jó szerető volt. Annak ellenére ami történt, és jó volt de elmúlt. Többször nem kéne előfordulnia... Már teljesen elmerültem a gondolataimban a víz is kihűlt, kedvem viszont nem volt megengedni a csapot. Amugy is késő volt és elfáradtam. Kiszáltam majd megtörölköztem és felvettem egy atlétát és egy rövidnadrágot, majd kiendedtem a hajam.

'Te jó isten! Ez végig itt volt?'-kérdeztem kétségbeesetten saját magamtól.

Egy lila folt ékeskedett a nyakamon, Lionel csinálta, kiszívta a nyakamat. Remélem senki nem látta meg. Észre sem vettem. Ahhj. Megráztam a fejem aztan besétáltam a szobába Lionel már benn feküdt az ágyban egy Calvin Clein boxerben, ami tökéletesen állt rajta, mint egy modellen. Kockásra kidolgozott hasa és V vonala.. mintha valamilyen magazinból lépett volna elém. Barna göndör tincsjei a homlokába hullottak ahogyan előre hajolt. Nem volt betakarózva, a telefonját bújta. Szerintem észre sem vett. Halkan oda sétáltam a sötét szobában az ágyhoz és észrevehetetlenül, vagyis csak azt hittem hogy észrevehetetlenül bebújtam mellé.

'Khhmm'-megköszörültem torkomat.

'Szia.'-mondta és továbbra is telefonját érdekesebbnek tartotta nálam.

'Beszélhetnénk a délutánról?'- kissé kínosan éreztem magam a közelében, de tudtam hogy megkell tárgyaljuk ezt.

'Most?'-ásított.

'Igen?'-kérdeztem vissza.

'Ok.'-mondta és felémfordult.

Tekintete égetett, láttam ahogyan egyre lejjeb merészkedik figyelme a melleimre, és ráharapott az ajkaira. Amint észrevettem eltakartam a paplannal.

'Nos..'-keztem bele. 'Azt szeretném mondani hogy nem kéne ennek mégegyszer előfordulnia.'-mondtam és a kezeimmel birizgáltam a paplant.

'Miért? Jobb voltam mint a kis 'haverod?' Nekem legalábbis nagyon jó volt.'-célzott a bráneremre. Egy kicsit elszégyeltem magam.

'Persze hogy jobb voltál, de te azért mégis csak a haverom vagy.. és ez nem a 'Barátság extrákkal' című film. Ez a való élet, annyiszor mondták már nekem a barátaim, még amikor voltak.. hogy nem volt jó. Itt nem biztos hogy ugyanaz lenne a vége mint a filmben, de igazából az a lényeg hogy ne úgy legyen vége, mert hát te vagy az egyik legjobb barátom!'-magyarázkodtam és szép barna szemeibe néztem 'vallomásom' alatt.

'De.. akkor csak úgy.. tudod. Néha. Nem sokszor, csak néha ha mind ketten akarjuk...'-próbálkozott.

'Nem tudom.. ez.. Nem hiszem hogy jó lenne. De most aludjunk szerintem.. Vagy legalább is én alszok.'-mondtam és megfordultam és behunytam szemeimet. Nem tudom.. tényleg jobb volt, mint bárki más. igaz már 19 éves vagyok, de csak két fiúm volt, de ugy gondolom ez normális.. Nem sok kellett és elaludtam.

   'Ne! Carmen?! Nem vagyok hibás! Először te csaltál meg, de elnéztem! ááááá!'-izzadva és felhergelve ült fel az ágyon kb.hajnali fél 4-kor. Megijedtem és én is felugrodtam az ágyon. Lionel csak előre bámult és egy könnycsepp csordult ki a szeméből.

'Hé jól van... Nyugi.'-mondtam és néztem rá.  Nem szólt.

'Minden rendben?'-kérdeztem aggódva.

'Igen.. csa.. csak egy rémálom volt.'-mondta. Letöröltem az arcáról a könnyet és megöleltem.

'Rendben.'-mondtam és simogattam a hátát és a tarkóját, mint egy kisgyereknek. Sosem láttam efféle érzelmi kinyilvánításait Lionel-nek, de nem volt jó látni, hogy sírt. Szerette Carmen-t.. De már nem jön vissza, és jobb is, mert akkor tuti megölne engem is és Őt is. Erősen fogtam a karjaimban, a fejét a nyakamra fektette. Azt hiszem megnyugodott.  Nem sokára elengedett.

'Bocsi hogy felébresztettelek.'-mondta kicsit szomorúan.

'Miket beszélsz?! Semmi baj.. Ha valami bajod van, nekem azonnal elmondhatod és segítek.'-mondtam és végi simítottam karjain.

'Szerintem aludjunk vissza.. még korán van.'-mondta és visszafeküdt, és én is letettem a fejem a párnára, de ezúttal nem fordultam el.

Elbóbiskoltam, de a telefonom rezgett. Sms-t kaptam 5 órakkor. Ed volt az.

  'Beszélnem kell veled. Kitudnál osonni a házból most?'-hunyorítva bámultam értelmetlen fejjel a kijelzőt aztán óvatosan felültem az ágyon és belebújtam az én meleg és puha mamuszomba, majd kicsoszogtam a szobából. Mit akarhat ilyenkor? Felvettem a kabátomat majd halkan kinyitottam az ajtót, aztán Ed hirtelen megragadta  karom és magával húzott.

'Hé! Mit csinálsz?!'-kérdeztem, 'suttogva-kiabálva'

'Beszélnem kell veled!'-mondta és elvitt a sétálni. Jég hideg volt, azt hittem megfagyok. Ezt jeleztem is neki, de nem figyelt.

'Mivan'-hadartam kómás fejjel.

'Mit csináltál? Azon kívűl hogy ma jó elszórakoztál azzal a Lionel-el.'-vont kérdőre, kék szemeivel szinte meggyilkolt. Ledöbbentettek kérdései, honnan tudja? Nem szóltam. De megismételte.

'Mit csináltatok Carmen-nel? Mert, nem igaz semmi amit mondtatok, ma oda mentem és Carmen a hullaházban feküdt és leégett a házatok. Mi VOLT?'-kérdezett rá mégegyszer, és elöntötte az ideg.

'Mi?'-kérdeztem, még most is sokkolva. Képes volt nyomozni?! Hát ezt nem vártam volna.!'

'Hallottad!'-morogta és megszorította a karomat.

'Eressz el! Nincs jogod ahhoz hogy rángass!'-mondtam és kiszabadultam erős kezei közül.

'Mondd el, kérlek!'-mondta nyugisabban.

'Mi van veled?! '-kérdeztem.

'Semmi.. csak aggódom miattad!'-mondta és a szemeimbe nézett.

'Jó.. de nem kell aggódni, és nem ennyire. Légyszi többet ne szoríts meg.'-mondtam és hátrébb álltam.

'Akkor elmondod?'-kérdezte és kezeivel végig súrólta az arcát, majd rám nézett.

'De meg kell igérned hogy ezt elhiszed amit most mondok.. bármilyen hihetetlen is!'-mondtam a feltételeimet és vártam a válaszára.

'Elhiszem.'-mondta.

'Lionel megcsalta Carmen-t, ezt ugye már tudod, és azt is hogy én nem szóltam erről Carmen-nek. Lebuktunk.. De nem velem csalta meg csak segítettem neki, mert azt mondta soha nem fog megismétlődni, én pedig elhittem. Egyik nap kaptam egy hívást pont a randim közepén Zayn-el, Lioneltől, mert segítség kéne. Oda mentem én is és Zayn is, akivel voltam. Berontottunk az ajtón és Lionelt folytogatta az egyik férfi, a másik pedig Carmen mellett állt és néha bele boxolt Lionel-be. De ez nem csak ennyi. Carmen egy kibaszott vérfarkas, vagy farkas ember volt, nem tudom melyik.. mind a hárman azok voltak, és kiderült hogy Zayn is az, de nem akart engem bántani, viszont Carmen igen.. Sparkle segítségével megöltem őket,és sajnos Zayn is belehalt a védelmembe...'-mondtam Ed meg mosolyogva nézett. Szerintem azt hitte hazudok.

'Tényleg? Farkas?'-mondta szánalmasan nevetve.

'Tudtam hogy nem hiszed el! De nem érdekel, te tudni akartad, most megkaptad. Te döntöd el hogy elhiszed-e vagy nem, de ez igaz!'-mondtam és ölbe tett kézzel néztem rá. Dühös voltam rá, mert nem hitt nekem, pedig megígérte. Jó, tényleg hihetetlenül hangzik, és ha pár nappal ezelőtt valaki beállított volna ezzel a dumával én sem valószínű, hogy hittem volna neki. Épp ez rossz az egészbe.. Ki tudja, talán E.T.  is létezik és elbiciklizik a hold előtt, erről fogalmam sincs, de összevagyok zavarodva.

'Stormy... ez tényleg így történt?'-kérdezte komolyan.

'Igen. Ha nem hiszed nézd ezt!'-Felhúztam a pólóm és megmutattam neki az oldalamon lévő zúzódásokat.

'Mostmár elhiszed?'-kérdeztem és elrejtettem a 'nyomokat'. Ed-nek leesett a tantusz, látta rajtam hogy kúrvára nem viccelek.

'Te nem viccelsz?'- mondta le sokkolva.

'Nem.'-mondtam alig hallhatóan.

'Értem..'-mondta.

'Ok'- megfordultam és vissza akartam menni a házba de megállított.

'Másik kérdés.'-nagy levegőt vett, majd folytatta. 'Láttalak téged és Lionel-t mikor haza jöttem. Te nem gondolod komolyan hogy vele vagy?!'-mondta lenézően.

'H..Hogy mi van? Jól hallak?! Te kémkedsz utánam? És mióta kell beszámolnom hogy kivel vagyok? Egyébként nem járok vele, véletlen megtörtént..'- majdnem leharaptam a fejét úgy mondtam.. Ezt nem értem, miért zavarja Lionel? Fuhh.. Nem szólalt meg, nem válaszolt. Elszégyelte magát, én is azért egy kicsit, de hát ez volt a legkissebb gondom. Megforgattam a szemeim aztán vártam hogy mit mond de semmit. Megfogtam magam és visszamentem  a házba. Mivel aludni már nem tudtam leültem a nappaliban és bekapcsoltam a TV-t. Semmi érdekes nem ment. Csak Lionel és Ed járt az eszemben. Mind a kettő olyan.. olyan, nem is tudom hogy írjam le őket.

'Mmm. Jó reggelt Stormy!'-mondta ásítva Sarah és odatotyogott az asztalhoz és öntött magának egy kis teát.

'Jó reggelt!'-mosolygtam

'Mióta vagy fenn?'

'Egy ideje. Nem volt valami nyugott éjszakám.'-mondtam.

'??'-nézett rám. Upsz.. azt hiszem ez félreérthető.

'Nehogy félreértsd.'-mosolyodtam el.

'Ok.'-mondta. 'Egy félóra alatt készen leszel? Mert akkor mehetnénk Ryan-hez.'-mondta és belekortyolt az italába.

'Persze. Megyek akkor.'-mondtam és indultam is a Lionel-el közös szobánkon át a fürdőbe. Magammal vittem egy cső farmert, egy másik fehér atlétát és arra egy barna garbót. Félóldalra fontam a hajam és vissza is mentem. Sarah még öltözött.

'Ed.'-mondtam és oda mentem hozzá.

'Mi az?'-kérdezte, és leült az asztalhoz, hogy elfogyaszthassa a finom, rántottáját és pirítós kenyerét egy korty teával.

'Légyszi legyél normális Lionel-el. Ezt fordítva is így lesz. Egyébként mi volt hogy nem kedvelitek egymást?'-kérdeztem.

'Jó, kedves leszek.'-mosolygott irónikusan.

'Ok. Mehetünk Stormy.'-mondta Sarah az ajtóban állva és felvettem a szövetkabátom és már indultunk is. Sarah kocsijával mentünk.

Inkább az útra figyelt Sarah  és így csendben voltunk mind ketten. Az út ismerős volt. Tudtam hogy AZ a Ryan lesz a főnököm, sejtettem. Pontosan oda parkolt ahol én parkoltam tegnap, majd beséltáltunk az üzletbe. Épp akkor jött ki egy vásárló mosollyal az arcán. Mmm..?

'Szia Ryan!'-lépett be mosolyogva Sarah a boltba.

'Szia Sarah!'-mondta és megölelte.

'Na, hol van az én új dolgozóm?'-kérdezte mosolyogva. Nem vett észre.

'Itt vagyok.'-mondtam mosolyogva.

'A sors iróniája.'-mondta nevetve és a fejét rázta.

'Ismeritek egymást?!'-nézett ránk összezavarodva.

'Tegnap itt vett egy Ice Teát és egy Coca kólát. És.. hát.'-mondta még mindig mosolyogva.

'Tényleg?.'- kíváncsiskodott Sarah.

'Köszönök mindent, hálás vagyok nektek. Szóval.. Mikor is tudnék kezdeni?'-néztem rájuk.

'Ha akarsz most is.'-mosolygott.

'Rendben. akkor majd jövök érted.'-mondta Sarah és megölelt.

'Nem kell! Majd haza viszem.'-szólt a mostoha húga után aki még épp hogy meghallotta és integett.

'Ott van a sarokban a felmosófa, moss fel. '-mutatott hátra. Elment a húga máris bunkózik. Remélem ez csak valmi vicc és nem lesz végig ilyen.

'Ok.'-mondtam és elindultam a tisztító szerekért és a mosófáért. Hátra vittem mindent ami kellett és csendben végeztem a dolgom. Annyit hallottam hogy éppen egy kis szőke cicának udvarol.. Fiúk.

'Készen vagyok.'-jelentettem ki, munkára éhezve.

'Akkor rakd ábécé rendbe a fűszereket hátul a raktárban, de az ajtót ne zárd be. Lássam mit csinálsz!'

'Igenis!'-mondtam.

Akárhogyan is kerestem de nem találtam egy darab fűszert sem, semmit.

'Hol vannak?'-kérdeztem.

'Lent vannak a szekrény aljában.'-mondta.

Ott még nem néztem. Lehajoltam és éreztem hogy a tekintete perzseli  bőrömet és a fenekemet bámulja.

'Ott vannak lentebb.'-mondta.

'Aha!'-mondtam magamban. Ez mekkora egy faszkalap.

Elkezdtem rakosgatni egymás után, és csináltam amire megkért. 1 óra múlva befejeztem és újra vártam, de ekkor már egy kicsit elfáradtam mert nyújtózkodni kellett fel a polc tetejéig, és semmi nem volt amire rá állhattam volna, mert Ryan annyira magas én meg nem.

A vendégek csak jöttek és jöttek a boltba, de nem vásárolni, az csak ürügy volt hogy láthassák, és megkaparinthassák Ryan-t. Volt olyan lány de még középkorú nő is aki többször is megfordult, de mindig csak egy dolgot vett hogy majd egy óra múlva vissza jöhessen. Milyen szánalom. Most legalább szünetem volt, és ez a rabszolga hajcsár férfi, nem hagy békén mindenbe beleköt. Azok a lányok sem jönnének vissza többé ha megtapasztalnák hogy milyen nála dolgozni.

'Szia Stormy! hogy megy a munka? Sarah mondta ma már kezdtél. sok szerencsét :) '-állt az sms-ben amit Lionel-től kaptam.

'Jól megy! Köszi. Nem sokára otthon leszek és beszélünk. Szia :)'-írtam vissza. Hirtelen megijedtem mert Ryan forró leheletét éreztem a nyakamnál.

'Mit csinálsz munka időben? Ezért ki kéne rúgjalak, de mivel ez az első napod itt.'-mondta.

'Milyen munka idő?'-kérdeztem és rá pillantottam a falon logó órára  és már 2 perce vége a szünetnek. Jajj. Most megkérdem már mi a baja mert már nagyon idegesít.

'Ryan... Hálás vagyok ezért a munkáért, és bocsi, de megkérdezhetném mi van veled? Mitt tettem hogy így viselkedsz? Nem is olyan rég még kedves voltál velem.'-mondtam.

'Semmit nem tettél, de akivel beszéltel az a fiúd?'-kérdi.

'Mi van? Igen képzeld, az!'-a szemébe hazudtam, mert amikor már a seggemet bámulta rá jöttem hogy fel akar szedni, de ezzel a stílussal nem fog menni. Így legalább békén hagy.

'Értem. egy félóra és zárunk. Menj és moss fel még egyszer az egész boltban.'-mondta, mosolyogva.

Mik ezek a hangulat változások? Mindegy megcsinálom amit mond aztán haza mehetek.

    'Mióta vagytok együtt?'-kérdezte a kocsiban, a cigi meg a szájában égett.

'Nem régóta. De mi közöd van hozzá? És miért érdekel téged? Én csak egy alkalmazottad vagyok.'-mondtam és nem is néztem még rá sem.

'Tudom hogy nem jártok.'-mondta mosolyogva  és kidobta az ablakon a cigijét.

'Mit tud?'-kérdeztem. igazából nem tudtam mit válaszoljak, nem akartam lebukni és még égni is előtte.

'Sarah mindent elmondott. Szabad vagy. Ezért elszeretnélek hívni randira.'-mondta.

'Huuh.. Te aztán gyorsan túl vagy a feleségeden és a válásodon.'- ráncoltam elismerően a szemöldököm. Olyan 'not bad' fejem lehetett.

Rámnézett és gondolatában biztos azon tanakodott honnan tudnom.

'Sarah mindent elmondott.'-őt ismételtem. 'És a válaszom nem.'-mondtam.

Nevett.

'Miért nem?'-kérdezte.

'Azért mert láttam mit csináltál, a pultnál, aztán láttam a vásárlókon hogy nem csak vásárolni járnak ide, harmadszor, pedig nem is ismersz és hogy-hogy nem ábrándított ki a hazugságom?'

'Nem ismersz meg?!'-nézett rám.

'Homályos.. Honnan kéne ismerjelek?'-néztem rá, Ryan pedig az utat figyelte.

'Egy utcában laktunk. Mikor 8 éves voltál  én akkor voltam 10. Mindig velem játszottál egészen 8 éves korodig, aztán jött Sparkle.'-mondta.

'Tényleg! Basszus te vagy az! De meg változtál.'-Örültem magamnak. Minden tiszta lett. Csak  a kis duci sracból elég jó férfi lett.

'Hahah. Ezért szivattalak!'-mondta nevetve rajtam.

     'Na és neked hogy ment Lionel?'

'Jól. Én golf oktató lettem.'-mondta büszkén.

'Gratulálok!'-mondtam és megöleltem. Ugy látom hogy nem látta a barátságunk semmi kárát a szex miatt, remélem mindig barátok leszünk! Egy hónap múlva már a saját lábunkon állunk majd. Új élet vár ránk!

Jó volt végül is Ryan-nel mert a végén kiderült hogy ismerem! Úristen. Ezért volt az egész szivatás ma, így akart 'bosszút' állni rajtam amiért Sparkle-val kiközösítettük. Milyen jó hapsi lett. Egy kicsit azért frusztrált voltam, mostmár azért is mert eszembe jutott Ed. Látott minket. Fuh. Nem tudom mit kéne tenni. De ha megint arra gondolok amit Lionel csinált velem, újra felizgultam. Nehez bírom, most hogy tudom milyen vele a szex, de este utasítottam vissza biztos nem akarná.

Nem tudom hogy kérjem meg hogy csináljuk mégegyszer. Csak úgy simán vagy hogyan utalhatnék rá?

'Szia Lionel. Azt szeretném ha még egyszer lefeküdnél velem.'-próbálgattam a szobában. Lionel nem volt ott.

'Biztos akarod?'-hallottam a hangját. Épp a fürdőből jött ki és csak egy törölköző takarta el.

Biztos voltam benne hogy olyan piros volt az arcom mint a pávián segge.

'I..Igen.'-mondtam bátortalanul.

Lionel becsukott minden ajtott majd oda jött hozzám  és mélyen a szemembe nézett, a vágy izzott belőle. Egy oda nem illő hajtincset a fülem mögé simította aztán szenvedélyesen megcsókolt.

.....

Új város. Új emberek. Új érzesek.

                                                                  +18

Nyugtalanul vezettem az autót. Újra és újra lejátszódtak bennem a történtek. Hitetlenkedve kérdeztem magamtól, hogy ez most egy rossz rémálom-e vagy a való élet. Sajnos az utóbbi. Az egyetlen 'jó' dolog hogy újra láthattam azt hiszem utoljára Sparkle-t. Az a rideg és fenyegető érzés belülről mart szét. Nem is értem hogy tud aludni most egyántalán Lionel. Kiváncsi vagyok vajon tudta-e mi a titka Carmen-nek? Ki mondtam a nevét. Újra  bevillant minden. Mintha egy villám csapott volna belém abban a pillanatban. Nem kínozhatom magam. Mivel érdemeltem ki hogy ezek a rossz dolgok sorra történnek velem? Hogyan állíthatnám le ezt az egészet? Már gondoltam az öngyilkosságra, de túl bátortalan vagyok, félek megsebezni magam.

'Nem gondolhatok erre. Felejtsd el!'-suttogtam.

'De nem megy!'-mondtam. Ki voltam készülve.  Ez így nem mehet tovább!

Piros lámpát kaptunk. Már a városban voltunk, de még mindig messze a céltól. Az eső ugy esett mintha dézsából öntenék. Itt már készültek az emeberek a karácsonyra. Az utcák és a boltok ki voltak világítva, a fákról égők csüngtek lefelé. Az emberek nagy bevásárló szatyrokat cipeltek, csak néhány gyermek vágyakakozó szemeivel  szinte hozzá tapadt a játék boltok kirakataihoz. Kérlelték a szüleiket, de elnézve az anya fejét, látni lehetett hogy nem gondmentes az élet és nincs most erre pénz. A gyerekek megértették és megölelték hogy megnyugtassák, nincs erre szükség, fontosabb a boldogság.-'Várjunk csak! Ezt honnan veszem? Hogy hallottam el odáig?! Lehet a fáradt elmém játszadozik velem. De az arckifejezések...  És. A szájuk mozgása is megegyezett azzal amit én mondtam. Nem tudom.. Minden egyre furcsább. Még a végén kiderül valami látnok, telepata vagy mi vagyok?! Ne nevettes! Inkább az utat figyeld!'-Figyelmeztettem magam.
Szuper most már akkor magamban is beszélek.
   A szél oly erősen fújt hogy hátra hajlította az esrnyőket, néhány esetben még ki is csavarta az emberek kezeiből. Hajnali fél hét volt, és mi még a lámpa előtt álltunk. Minden perc hosszadalmas órának tűnt.

'Végre!.'-mondtam  egy kicsit hangosan és elindultam az autóval.

'Már ott vagyunk?'-nézett rám kómás és zavart fejjel. Felébredt.

'Nem. Elég nagy a város és őszintén, fogalmam sincs hol vagyunk.'-mondtam és leparkoltam valahol. Egy játszótér lehetett mert volt ott piros mászóka, fák, csúszda, és hinta meg egyéb játékok. Az idő és sár miatt senki nem élvezte a szabad levegőn játszást.

'Megyek veszek inni.'-mondtam.

Elindultam a szemben található élelmiszer boltba, ahol remélem van valami a meleg innivaló. A hideg fuvallat táncra hívta tincseimet, ami zavart a közlekedésben, mert hosszú hajam van, és tulajdonképpen nem láttam sok mindent tőle. Beléptem a boltba, és véletlenül egy aktus közepébe kavarodtam. A pult mögött épp egymásba voltak akadva.

'Ohh. Isten. Sajnálom!'-mondtamés eltakartam a szemem, majd elfordultam.

'Te jó ég! Zárva vagyunk. Nem látod kislány?!'-bunkózott a srác, és felhúzta a nadrágját, majd a lány is rendbe szedte magát.

'Én.. Én csak venni akartam.. izé. Az volt az ajtón a táblán hogy nyitva van.'-magyarázkodtam. Nos, ennél kínosabb helyzetbe nem is tudnék már keveredni, ugy gondolom. 

'Ugy hagytad a táblát?'-kérdezte a srác a lánytól, aki szerintem szégyenében a föld alá tudott volna süllyedni.

'Ugy emlékeztem, hogy kicseréltem.'-mondta.

'Na jó, most menj.'-mondta fiú. Szánalmasnak éreztem magam, és utána gondolkoztam hogy miért nem mentem ki rögtön amikor megláttam ezt.

Megfordultam és már majdnem kint voltam az ajtón de a fiú, nem nekem célozta hanem a lánynak. Milyen 'kedves' a lánnyal.. Na mindegy. Oda sétaltam a pulthoz de a kezem nem tettem rá, mert hát azért..

A lány kapkodva kisétált a boltból röstellkedve az előbbi miatt.

'Mit kérsz?'-mondta.

'Egy Coca kólát, és egy Ice Tea megteszi.'

Hihetetlen furcsa bolt volt. A szekrény tetején volt a hűtő. Felnyúlt a szekrény tetejére és kivette belőle amit kértem.

'Tessék. £4.59 lesz.'

Odaadtam neki az £5.00-t, ami az összes pénzem volt.

'Bocsi hogy megkérdem de Activiát ittál?'-kérdeztem.

'Nem.. Miért?'-nézett rám furán.

'Mert amint láttam jól kezdtétek a reggelt.'-mosolyogtam. Ezt nem hagyhattam ki. Folyton ez a hülye reklám járt az eszemben és mivel ez egy bolt biztos van Activia is. Alig bírtam már visszatartani a nevetést.

'Hahaha. Te mindig ilyen humoros vagy?'-kérdezte vigyorogva. Leesett neki amit az imént mondtam.
'Egyébként, bocsi.. csak szakítottunk és ez csak  búcsú volt.'

'Ne is mond. Nem vagyok rá kíváncsi. Magán ügy. Most mentem. Köszi a kiszolgálást.'-mutattam felé az üvegeket.

'A nevem Ryan! Mi a tiéd?!'-szólt utánam.

'Stormy..'-mondtam és kisétáltam a boltból.
Ez egy kicsit felvidított bár, az elején haláli kínos volt de, a végére már nevetséges volt.

Az eső elállt, már csak pocsolyák maradtak helyette. Ránéztem a karórámra amin  7:01 volt. Jól elidőztem a boltban. A kereszteződésnél siettem az autóhoz, de valaki  sikeresen belém ütközött  és fel lökött, pont bele a legnagyobb pocsolyába aztán sietősen tovább futott mikor felálltam megláttam hogy valószínűleg a rendőrök elől lógott meg.

'A picsába!'-szentségeltem aztán felálltam majd felvettem a 'zsákmányt' a földröl.

'Hé. Jól vagy?!'-láttam a felém közeledő Lionel-t.

'Jól csak fáj a kibaszott tenyerem.'-mondtam és kedvtelenül beszáltam az autó anyós ülésére.

'Most te vezetsz míg én felhivom Ed-et hogy mi a picsa van.'-mondtam, és tárcsáztam a számot. Ez jól elrontotta a kedvem megint durcás lettem.

Gyorsabban haladtunk mint ahogyan én vezettem. Egyszerű téglaházakból állt a város, könnyű volt eltévedni.  Na meg hát mindenhol ezek a tipikus angol szűk utcák. El sem tudom képzelni, itt hogy férnek el a buszok egymás mellett, de melletünk is elhaladt egy, és semmilyen mágia nem kellett hozzá, és még csak össze sem zsugorodtunk mint a Harry Potterben.
Türelmetlenül vártam míg felveszi valaki a telefont.

'Haló?'-hallottam Ed hangját.

'Na helló! Az a szitu, hogy a  városban vagyunk, csak azt nem tudom hogy merre van az az utca amerre laktok.'-levázoltam érthetően.

     'Sziasztok!'-mondtam, és megcsíptem Lionel könyökét, hogy ne legyen bunkó.

'Sziasztok! Te vagy Stormy gondolom. Te pedig Lionel.'-mondta bazsalyogva Sarah. Szőke tincsei lágyan hullottak vállaira. Kék szemei teljesen igézően kéklettek vissza rám, mintha a tiszta tenger vízbe néztem volt. Nem volt különösebben ki sminkelve, egyszerű lánynak nézett ki akit már magában a mosolya is öltöztetett. Pontosan olyan volt mint amilyet képzeltem Ed mellé. De még mindig nem értem.. Szégyelt engem előtte?!

'Igen mi lennénk azok.'-mondtuk egyhangúan Lionel-el.

'Gyertek be. Gondolom nem akartok itt kinn maradni?'-kérdezte Ed  és átkarolta Sarah-t.

Lionel arcán búskomorság látszódott, mint ahogyan az enyémen is.

Amint beértünk a nappaliban találtuk magunkat. Elegánsan volt berendezve. Egy fekete négy személyes bőr kanapé foglalt helyet az ablak alatt. Egy fehér kerámia kályha szemezett a kanapéval. Családi fotók néztek vissza rám a zöld tapétás falakról. A fekete és a zöld szín állt harmóniában a nappaliban, elég szépnek találtam.
Levettem szürke ballonkabátom és felakasztottam a fogasra, majd a cipőmtől is megszabadultam és bejjebb merészkedtem.
'Nagyon szép a nappalid.'
'Köszike! Kértek inni vagy esetleg enni valamit?'-kérdezte és lepakolt a kis asztalról a TV előtt.
'Köszönjük hogy befogadtok minket pár napra.Én nem kérek semmit sem.'-hálálkodtam és lehuppantam a kanapéra, Lionel-el együtt.
'Te Lionel?'-kérdezte Ed.
 Lionel megrázta a fejét. A két fiú nagyon nincs jóban egymással és én nem tudom hogy miért nem...
'Nekem munkába kell mennem, de érezzétek otthon magatokat!'-kedveskedett Sarah és kisétált az ajtón.
Pár másodpercig kínos csend uralkodott a nappalin, kérdő tekintetek keringtek mindenfelé. Nem tudtuk mit mondjunk, Edward csak csendben ült, majd bátorsagot vett magán és megkérdezte mi folyik itt.
'Mi történt?! Miért kellett elköltöznötök Prist-ból?!' -nézett ránk sejtelmesen.
Tekintetünk összetalálkozott Lionel-ével. Láttam rajta hogy most Ő beszél. Végülis Lionel szemrebbenés nélkül tud hazudni mindenkinek, mint ahogy azt tette Carmen-el és most itt vagyunk. Nem voltam benne biztos hogy jó ötlet-e hagyni hogy Ő beszéljen, de semmit sem tettem. Csak bíztam abban hogy valami olyat találki ami hihető és van rá logikus válasz.
'Leégette Carmen a házunkat, mert rájött hogy hazudtam neki és megcsaltam.'-mondta lazán.
'Leégette?! De Stormy-ét miért? Ugye nem veled csalta meg?!'-nézett rám undorodva. Mintha én olyan volnék. És egyébként Lionel helyes srác, de nem járnék vele.
'De hogy is!'-vágtam rá.
'Akkor miért gyújtotta fel?!'-nézett ránk hitetlenkedve.
'Mert az úgy volt hogy Stormy hamarabb rajta kapott valakivel, de falazott nekem és ezért. És sajnos Carmen meg 'pár' barátja már nem tűr meg minket a városban.'-hazudta és ujjait összekulcsolta.
'Várj.. hogy van neki ehhez joga?! Aztán a másik. Miért falaztál neki ?!'
Nem tudtam mit szólni csak vártam hogy valamit mond Lionel.
'Carmen családja alapította a város még régen.. és Ők döntenek mindenről. Stormy-t pedig ne hibáztasd! Mert csak nekem segített.'-mondta.
'Értem.. és  akkor most mit akartok?'-kérdezte irónikusan.
'Pár nap múlva elmegyünk. Ha erről van szó, nyugi nem zavarunk sokáig.'-mondtam.
'Nem erről van szó! Szívesen látunk. Csak érdekelne hogy mi is lesz?!'-nézett rám, és a kék szemeiben láttam hogy igazat mond.
'Ezen még agyalok hogy mi lesz. Talán ebben a városban nézünk állást meg házat és összeköltözünk Lionel-el hogy olcsóbb legyen.'-mondtam.
'De most hagyjuk ezt!'-egy mosollyal álcáztam a belül tomboló szomorúságom, és egyéb érzéseim.
'Ok'-mondta Lionel.
'Megmutatom a szobátokat. sajnos csak két szobás a lakás ezért  egy szobában kell aludnotok.'-mondta és felált mi meg követtük.
   Egy hatalmas kipárnázott fehér francia ágy volt középen, két oldalon barna, fiókos, éjjeli szekrények voltak. Egy TV volt a halvány rózsaszínre tapétázott falra rögzítve, amit szép tájképek díszítettek.  Nem az a babás túlzott rózsaszín volt hanem a lágyabb és világosabb, sokkal világosabb változata volt. Két fotel szintén megegyezett az ágy színével. Jobb oldalt volt egy ablak amin hófehér csipkés függöny függeszkedett.
'Wow'-ennyi fért ki a számon.
'Nem rossz'-mondta Lionel.
'Ja. Nem rossz.'-mondta Ed.
'Köszönjük, ezzel leköteleztél.'-mondtam és megöleltem.
'Na, pakoljatok ki én most megyek és elintézek pár dolgok, majd jövök!'-mondta és elment.
    Kettős érzelmeim támadtak. Ed a legjobb barátom. Örülök hogy boldog Sarah-val. De.. Egy kicsit féltékeny vagyok. Eddig mindíg velem lógott és most meg...  Mindegy inkább az lenne a legjobb ha a munka keresésen járna az eszem. Lionel azt mondta ki ment a boltba addig én nyugisan ki pakolhattam a magán cuccaimat. Az én kis barátom a 20 cm-es vibrátorom mindig velem van, jóban rosszban. Felizgultam. Jó stresszoldó csak nem merem használni.
'A picsába.. Wc-ére kell mennem.'-mondtam és letettem az ágyra majd szaladtam a balra található mellékhelyiségre. Ott időzhettem vagy 30 percet, mikor ki mentem azt hittem meghalok. Lionel ült az ágy szélén és röhögve limbálta a levegőbe a játékszerem.
'Mi ez Stormy?!'-kérdezte perverz mosollyal.
'Semmi! Add ide!'-mondtam és elakartam venni tőle, de ekkor hátra dűlt és nem értem el.
'Add ide! Ez annyira kínos! Légyszi.'-mondtam.
'Vedd el, ha annyira akarod!'-mondta mosolyogva.
'Ohh Baszd ki!'-mondtam és próbáltam elvenni, de a táska pont ott volt a lábamnál és megbotlottam, persze Lionelre estem.
Mélyen belenézett a szemembe és én is. Tudtuk hogy..
'Milyen szép szemed van.'-véletlenül kicsúszott a számon.
'Neked is.'-mondta mosolyogva. Én még mindig rajta feküdtem.
Hiretelen megcsókolt, lágyan néha beleharapott az ajkamba, amitől, fellobbant bennem a láng. Eldobta a bránert és átölelt. Ajkaink egybeolvadtak, és éreztem azt a fura érzést az alhasamban, mikor felizgulok. Teljesen benedvesedtem már attól ahogy csókolt. Tovább haladtunk, elkezdte simogatni a csípőmet, és onnan lassú mozdulatokkal lesimított teljesen a fenekemig, aztán belemarkolt egy nagyot, ami olyan hatással volt rám hogy belenyögtem két csókunkba. Hátamra fordított majd újra a szemembe nézett aztán tenyerét az arcomra tette és aztán lecsókolt a nyakamon, egészen addig amíg amig a pólóm engedtem.  Engedélyt kérően rám nézett és lehúzta a cipzárt a felsőmön, majd ki gonbolta a nadrágom és megszabadított minden ruhámtól. Fekete melltartóban és egy francia csipke bugyiban feküdtem kiszolgaltatottan neki. Ekkor semmi más nem járt az eszemben csak hogy már rég voltam igazi fiúval. Már vágytam rá, érezni akartam. Apró puszikkal lepte be a testem minden egyes részét, a nyakamtól kezdte és egészen a medence csontomig. Visszatért a melleimre,. Levette a melltartómat és szopogatni kezdte a bimbóimat, és olyan mozdulatokat csinált a bimbómmal mintha morzsolna valamit. Lágyan és szexin. Mind a két mellemet kényeztette egyszerre. Haladt lefelé. Benyult a bugyimba amit már teljesen átáztattam, annyira ki voltam éhezve az érintéseire. Megszabadított a könnyű anyagtól és a földre dobta. Két ujjával körkörös mozdulatokkal izgatni kezdte a csiklómat. Apró nyögések hagyták el a szám, de igazán csak akkor nyögtem amikor felnyomta a mutató és a középső ujját és pumpálni kezdtett miközben a hüvelyk ujjával tovább maszírozta a csiklóm, egy idő után gyorsabban pumpált és a hüvelyk ujját felváltotta nyelve. Nagyon értette a dolgát. Légzésem egyre emelkedett, sikítani tudtam volna. Abba hagyta majd magát is megszabadította a ruháktól aztán értettem mire gondolt.
Felálltam az ágyról és egy párnára letérdepeltem elé, és kezembe vettem forró és már az akkor kőkemény farkát a kezeimbe vettem. Egyik kezemet lassan mozgattam rajta, míg a másikkal a heréit izgattam. A mellkasa gyorsabban mozgott, gyorsabban vette a levegőt és férfias nyögésekkel jelezte hogy jól csinálom. Ajkaimat a makkjához érintettem és ugy tettel mintha csókolóznék ezzel erősen stimuláltam férfiaságát. Utána néha végig nyaltam teljes hosszán, ami állíthatom nagyobb volt mint a vibrátorom. Alig férft be a számba. A fejemet előre-hátra mozgattam és néha bevettem teljes hosszát az én dús ajkaim közé. Már közel járt a csúcshoz, és nekem már az is élvezet volt amikor feltekintettem rá és belenéztem vággyal teli barna szemeibe.Néha magamhoz is nyúltam aztán pozíciót váltottunk. Hátra fektetett az ágyon és belém helyezkedett. Óriási farkával először lassan tolt, hogy be tudjam fogadni óriási méretét, aztán egyre gyorsabban. Mind a ketten lihegtük és a mi nyögéseink töltöttek ki a szobát. A szemembe nézett mind végig és többször is megcsókolt.  A csúcs közelénél a csókunkba mind a ketten beleremegtünk. Egyszerre elmentünk. Azt mondják ehhez gyakorlás kell, de mi most voltunk együtt először. Még pár percig egymás mellett feküdtünk és csókolóztunk, aztán észbe kaptunk és felöltöztünk. Akkor jutott eszembe hogy mit is csináltunk..
    'Sziasztok! Megjöttünk'-mondta egyszerre Sarah és Ed. Beléptek egy -két szatyorral a házba és miután lepakoltak leültek mellénk a kanapéra a nappaliban.
'Mi jót csináltatok? Ugye nem unatkoztatok?'-kérdezte Sarah.
Éreztem ahogyan minda ketten pirosak lettünk és nem tudtuk mit szóljunk.
'Kipakoltunk, aztán Tv-t néztünk.'-mondtam pironkodva.
'Az jó.'-mondta Ed.
'Stormy! Találtunk neked állást!'-mondta Sarah és belekortyolt a kólájába, amit az imént öntött magának.
'Tényleg? És hol?'-kérdeztem.
....