Sziasztok! Örülök hogy benéztél! Szeretnék kérni véleményeket is mostmár hogy tudjam hol is állok :) A lájkoknak nagyon örülök, és persze hálás vagyok mindenkinek aki olvassa, és nyomon követi az eseményeket. Jó olvasást!
+16
'Egy boltban. A mostoha öcsémnél.'-mondta.
'Ez kedves tőle, és tőled is!'
'Pont jókor jöttél. A feleségével dolgozott ott csak elváltak és Ryan-é maradt a bolt.'
Ismerős nekem ez a név... Mondjátok hogy nem AZ a Ryan az, akit ma reggel rajta kaptam a boltban. Biztos valami félreértés hiszen sok Ryan él még a világban. Nem akarok ilyen férfiakkal dolgozni, mert ismerem a fajtájukat..
'Majd holnap elmegyünk, te meg én és bemutatlak neki.'-mondta nagy lelkesedéssel.
Mennyi energiája van Sarahnak, aranyos lány meg minden de hiperaktív.
'Hallottam nemrég elég csúnyán szakítottál a barátnőddel.'
'Igen.'-replikálta Lionel.
'Biztos találsz majd rendes lányt!'-mondta Sarah..
'Ja, és amíg el nem felejtem. Ed holnap elmegy Lionel-el munkát nézni.'-csiripelte Sarah, Ed csaja és telefonját kezébe véve kérdezte hogy milyen pizzát rendeljen. Én pepperónisat kértem, Lionel is és Ed meg Sarah pedig csirkéset. Az este további része vacsora után kicsit húzós volt mert Ed nem nagyon kedveli Lionel-t, mint ahogyan az mondtam is már, és azért így 'nem feltűnően' beszólogattak egymásnak. Délután óta, mióta AZ megtörtént, félek Lionel szemébe nézni. Egyszerűen kínos, úgy érzem ezt meg kell majd beszélni egymást közt. Sarah Ed öléből nézte a filmet, amit gyorsan kivettek a videótékából. Nagyon aranyosnak véltem Őket, de Ed nagyon megváltozott. A haverom, így is elfogadom de néha hiányzik az az oldala amikor szókimondó fasz volt, aki mindenkinek ki adta az útját ha nem tetszett neki valami, aki kicsit viccesebb volt, és nem volt ennyire csöpögős. De úgy látszik megtalálta az igazit, habár ezúttal nem mondok inkább semmit, mert nehogy kiderüljön hogy Sarah is egy bárány bőrbe bújt farkas, szó szerinte FARKAS.. Nem is igazán figyeltem a filmre és láttam Lionel-t velem szemben a fotelben ülni, tisztán látszott hogy kicsit megbánta, és kínos neki is.. Már megtörtént. Azon filóztam hogy, akármi is fog történni, én nem fogok sírni semmiért, senkiért. Elég volt a nyafogásaimból, meg a szarságaimból, megpróbálom élvezni az élet ezen oldalát is. A film végénél már leragadt a szemem, mert 11:30 volt, és nem sokat aludtam az elmúlt napokban.
'Megyek lefekszem. További jó szórakozást!'-jelentettem ki és nemes egyszerűséggel, ott hagytam a 'bagázst'.
A szemeim elhomályosultak, nem sokat láttam, de egy férfi állt a szoba közepén. Magasságával felém tornyosult, de nem tett semmit csak jól végig mért. Fekete csuklya volt a fején, arca ismeretlen volt, csak egy könnycsepp látszott kicsordulni a szemeiből, aztán HUSS eltűnt. Lábaim megremegtek, nem tudtam mi volt ez, de a látásom vissza tért, és a vérnyomásom is lassulni kezdett. Fel lélegezve oda siettem az ágyhoz és leültem az ágy szélére és tenyereimbe temettem arcomat. Nyugtalan lettem megint. Na jó.. mindenre van ésszerű válasz, lehet hogy csak egy kicsit becsiccsentettem a sörtől amivel leöblítettem a pizzát. Megint képzelődnék?! Mi van velem? Nagyon rossz ember lehettem előző életemben..
Miután abbahagytam az önmagam sanyargatását és sajnálatát.. és azt is hogy folyton gondolkodok, bementem a fürdőszobába és levettem a mai cuccaimat majd betettem a szennyesbe aztán belemásztam a kádba. Cseppnyi kis idő után egész testemet ellepte a forró víz, és a hideg átjárta a testem. Nagy oda figyeléssel lemostam magamról a 'mai mocskaimat'. Lehunytam szemeimet és hagytam hogy felmelegedjek. Egy percre elfelejthettem mindent. Remélem Lionel nem értette félre ami történt, de gondolom nem, mert Ő egy nőcsábász. Minden nap megteheti ezt másik lánnyal és meg is szokta. Ezek után vajon mi lesz? Hogyan fog alakulni a sorsom? Izgatott vagyok a holnap miatt, de nem annyira mint amikor arra gondolok hogy Lionel milyen gyengédséggel volt velem.. Nem vagyok bele szerelmes, de nagyon jó szerető volt. Annak ellenére ami történt, és jó volt de elmúlt. Többször nem kéne előfordulnia... Már teljesen elmerültem a gondolataimban a víz is kihűlt, kedvem viszont nem volt megengedni a csapot. Amugy is késő volt és elfáradtam. Kiszáltam majd megtörölköztem és felvettem egy atlétát és egy rövidnadrágot, majd kiendedtem a hajam.
'Te jó isten! Ez végig itt volt?'-kérdeztem kétségbeesetten saját magamtól.
Egy lila folt ékeskedett a nyakamon, Lionel csinálta, kiszívta a nyakamat. Remélem senki nem látta meg. Észre sem vettem. Ahhj. Megráztam a fejem aztan besétáltam a szobába Lionel már benn feküdt az ágyban egy Calvin Clein boxerben, ami tökéletesen állt rajta, mint egy modellen. Kockásra kidolgozott hasa és V vonala.. mintha valamilyen magazinból lépett volna elém. Barna göndör tincsjei a homlokába hullottak ahogyan előre hajolt. Nem volt betakarózva, a telefonját bújta. Szerintem észre sem vett. Halkan oda sétáltam a sötét szobában az ágyhoz és észrevehetetlenül, vagyis csak azt hittem hogy észrevehetetlenül bebújtam mellé.
'Khhmm'-megköszörültem torkomat.
'Szia.'-mondta és továbbra is telefonját érdekesebbnek tartotta nálam.
'Beszélhetnénk a délutánról?'- kissé kínosan éreztem magam a közelében, de tudtam hogy megkell tárgyaljuk ezt.
'Most?'-ásított.
'Igen?'-kérdeztem vissza.
'Ok.'-mondta és felémfordult.
Tekintete égetett, láttam ahogyan egyre lejjeb merészkedik figyelme a melleimre, és ráharapott az ajkaira. Amint észrevettem eltakartam a paplannal.
'Nos..'-keztem bele. 'Azt szeretném mondani hogy nem kéne ennek mégegyszer előfordulnia.'-mondtam és a kezeimmel birizgáltam a paplant.
'Miért? Jobb voltam mint a kis 'haverod?' Nekem legalábbis nagyon jó volt.'-célzott a bráneremre. Egy kicsit elszégyeltem magam.
'Persze hogy jobb voltál, de te azért mégis csak a haverom vagy.. és ez nem a 'Barátság extrákkal' című film. Ez a való élet, annyiszor mondták már nekem a barátaim, még amikor voltak.. hogy nem volt jó. Itt nem biztos hogy ugyanaz lenne a vége mint a filmben, de igazából az a lényeg hogy ne úgy legyen vége, mert hát te vagy az egyik legjobb barátom!'-magyarázkodtam és szép barna szemeibe néztem 'vallomásom' alatt.
'De.. akkor csak úgy.. tudod. Néha. Nem sokszor, csak néha ha mind ketten akarjuk...'-próbálkozott.
'Nem tudom.. ez.. Nem hiszem hogy jó lenne. De most aludjunk szerintem.. Vagy legalább is én alszok.'-mondtam és megfordultam és behunytam szemeimet. Nem tudom.. tényleg jobb volt, mint bárki más. igaz már 19 éves vagyok, de csak két fiúm volt, de ugy gondolom ez normális.. Nem sok kellett és elaludtam.
'Ne! Carmen?! Nem vagyok hibás! Először te csaltál meg, de elnéztem! ááááá!'-izzadva és felhergelve ült fel az ágyon kb.hajnali fél 4-kor. Megijedtem és én is felugrodtam az ágyon. Lionel csak előre bámult és egy könnycsepp csordult ki a szeméből.
'Hé jól van... Nyugi.'-mondtam és néztem rá. Nem szólt.
'Minden rendben?'-kérdeztem aggódva.
'Igen.. csa.. csak egy rémálom volt.'-mondta. Letöröltem az arcáról a könnyet és megöleltem.
'Rendben.'-mondtam és simogattam a hátát és a tarkóját, mint egy kisgyereknek. Sosem láttam efféle érzelmi kinyilvánításait Lionel-nek, de nem volt jó látni, hogy sírt. Szerette Carmen-t.. De már nem jön vissza, és jobb is, mert akkor tuti megölne engem is és Őt is. Erősen fogtam a karjaimban, a fejét a nyakamra fektette. Azt hiszem megnyugodott. Nem sokára elengedett.
'Bocsi hogy felébresztettelek.'-mondta kicsit szomorúan.
'Miket beszélsz?! Semmi baj.. Ha valami bajod van, nekem azonnal elmondhatod és segítek.'-mondtam és végi simítottam karjain.
'Szerintem aludjunk vissza.. még korán van.'-mondta és visszafeküdt, és én is letettem a fejem a párnára, de ezúttal nem fordultam el.
Elbóbiskoltam, de a telefonom rezgett. Sms-t kaptam 5 órakkor. Ed volt az.
'Beszélnem kell veled. Kitudnál osonni a házból most?'-hunyorítva bámultam értelmetlen fejjel a kijelzőt aztán óvatosan felültem az ágyon és belebújtam az én meleg és puha mamuszomba, majd kicsoszogtam a szobából. Mit akarhat ilyenkor? Felvettem a kabátomat majd halkan kinyitottam az ajtót, aztán Ed hirtelen megragadta karom és magával húzott.
'Hé! Mit csinálsz?!'-kérdeztem, 'suttogva-kiabálva'
'Beszélnem kell veled!'-mondta és elvitt a sétálni. Jég hideg volt, azt hittem megfagyok. Ezt jeleztem is neki, de nem figyelt.
'Mivan'-hadartam kómás fejjel.
'Mit csináltál? Azon kívűl hogy ma jó elszórakoztál azzal a Lionel-el.'-vont kérdőre, kék szemeivel szinte meggyilkolt. Ledöbbentettek kérdései, honnan tudja? Nem szóltam. De megismételte.
'Mit csináltatok Carmen-nel? Mert, nem igaz semmi amit mondtatok, ma oda mentem és Carmen a hullaházban feküdt és leégett a házatok. Mi VOLT?'-kérdezett rá mégegyszer, és elöntötte az ideg.
'Mi?'-kérdeztem, még most is sokkolva. Képes volt nyomozni?! Hát ezt nem vártam volna.!'
'Hallottad!'-morogta és megszorította a karomat.
'Eressz el! Nincs jogod ahhoz hogy rángass!'-mondtam és kiszabadultam erős kezei közül.
'Mondd el, kérlek!'-mondta nyugisabban.
'Mi van veled?! '-kérdeztem.
'Semmi.. csak aggódom miattad!'-mondta és a szemeimbe nézett.
'Jó.. de nem kell aggódni, és nem ennyire. Légyszi többet ne szoríts meg.'-mondtam és hátrébb álltam.
'Akkor elmondod?'-kérdezte és kezeivel végig súrólta az arcát, majd rám nézett.
'De meg kell igérned hogy ezt elhiszed amit most mondok.. bármilyen hihetetlen is!'-mondtam a feltételeimet és vártam a válaszára.
'Elhiszem.'-mondta.
'Lionel megcsalta Carmen-t, ezt ugye már tudod, és azt is hogy én nem szóltam erről Carmen-nek. Lebuktunk.. De nem velem csalta meg csak segítettem neki, mert azt mondta soha nem fog megismétlődni, én pedig elhittem. Egyik nap kaptam egy hívást pont a randim közepén Zayn-el, Lioneltől, mert segítség kéne. Oda mentem én is és Zayn is, akivel voltam. Berontottunk az ajtón és Lionelt folytogatta az egyik férfi, a másik pedig Carmen mellett állt és néha bele boxolt Lionel-be. De ez nem csak ennyi. Carmen egy kibaszott vérfarkas, vagy farkas ember volt, nem tudom melyik.. mind a hárman azok voltak, és kiderült hogy Zayn is az, de nem akart engem bántani, viszont Carmen igen.. Sparkle segítségével megöltem őket,és sajnos Zayn is belehalt a védelmembe...'-mondtam Ed meg mosolyogva nézett. Szerintem azt hitte hazudok.
'Tényleg? Farkas?'-mondta szánalmasan nevetve.
'Tudtam hogy nem hiszed el! De nem érdekel, te tudni akartad, most megkaptad. Te döntöd el hogy elhiszed-e vagy nem, de ez igaz!'-mondtam és ölbe tett kézzel néztem rá. Dühös voltam rá, mert nem hitt nekem, pedig megígérte. Jó, tényleg hihetetlenül hangzik, és ha pár nappal ezelőtt valaki beállított volna ezzel a dumával én sem valószínű, hogy hittem volna neki. Épp ez rossz az egészbe.. Ki tudja, talán E.T. is létezik és elbiciklizik a hold előtt, erről fogalmam sincs, de összevagyok zavarodva.
'Stormy... ez tényleg így történt?'-kérdezte komolyan.
'Igen. Ha nem hiszed nézd ezt!'-Felhúztam a pólóm és megmutattam neki az oldalamon lévő zúzódásokat.
'Mostmár elhiszed?'-kérdeztem és elrejtettem a 'nyomokat'. Ed-nek leesett a tantusz, látta rajtam hogy kúrvára nem viccelek.
'Te nem viccelsz?'- mondta le sokkolva.
'Nem.'-mondtam alig hallhatóan.
'Értem..'-mondta.
'Ok'- megfordultam és vissza akartam menni a házba de megállított.
'Másik kérdés.'-nagy levegőt vett, majd folytatta. 'Láttalak téged és Lionel-t mikor haza jöttem. Te nem gondolod komolyan hogy vele vagy?!'-mondta lenézően.
'H..Hogy mi van? Jól hallak?! Te kémkedsz utánam? És mióta kell beszámolnom hogy kivel vagyok? Egyébként nem járok vele, véletlen megtörtént..'- majdnem leharaptam a fejét úgy mondtam.. Ezt nem értem, miért zavarja Lionel? Fuhh.. Nem szólalt meg, nem válaszolt. Elszégyelte magát, én is azért egy kicsit, de hát ez volt a legkissebb gondom. Megforgattam a szemeim aztán vártam hogy mit mond de semmit. Megfogtam magam és visszamentem a házba. Mivel aludni már nem tudtam leültem a nappaliban és bekapcsoltam a TV-t. Semmi érdekes nem ment. Csak Lionel és Ed járt az eszemben. Mind a kettő olyan.. olyan, nem is tudom hogy írjam le őket.
'Mmm. Jó reggelt Stormy!'-mondta ásítva Sarah és odatotyogott az asztalhoz és öntött magának egy kis teát.
'Jó reggelt!'-mosolygtam
'Mióta vagy fenn?'
'Egy ideje. Nem volt valami nyugott éjszakám.'-mondtam.
'??'-nézett rám. Upsz.. azt hiszem ez félreérthető.
'Nehogy félreértsd.'-mosolyodtam el.
'Ok.'-mondta. 'Egy félóra alatt készen leszel? Mert akkor mehetnénk Ryan-hez.'-mondta és belekortyolt az italába.
'Persze. Megyek akkor.'-mondtam és indultam is a Lionel-el közös szobánkon át a fürdőbe. Magammal vittem egy cső farmert, egy másik fehér atlétát és arra egy barna garbót. Félóldalra fontam a hajam és vissza is mentem. Sarah még öltözött.
'Ed.'-mondtam és oda mentem hozzá.
'Mi az?'-kérdezte, és leült az asztalhoz, hogy elfogyaszthassa a finom, rántottáját és pirítós kenyerét egy korty teával.
'Légyszi legyél normális Lionel-el. Ezt fordítva is így lesz. Egyébként mi volt hogy nem kedvelitek egymást?'-kérdeztem.
'Jó, kedves leszek.'-mosolygott irónikusan.
'Ok. Mehetünk Stormy.'-mondta Sarah az ajtóban állva és felvettem a szövetkabátom és már indultunk is. Sarah kocsijával mentünk.
Inkább az útra figyelt Sarah és így csendben voltunk mind ketten. Az út ismerős volt. Tudtam hogy AZ a Ryan lesz a főnököm, sejtettem. Pontosan oda parkolt ahol én parkoltam tegnap, majd beséltáltunk az üzletbe. Épp akkor jött ki egy vásárló mosollyal az arcán. Mmm..?
'Szia Ryan!'-lépett be mosolyogva Sarah a boltba.
'Szia Sarah!'-mondta és megölelte.
'Na, hol van az én új dolgozóm?'-kérdezte mosolyogva. Nem vett észre.
'Itt vagyok.'-mondtam mosolyogva.
'A sors iróniája.'-mondta nevetve és a fejét rázta.
'Ismeritek egymást?!'-nézett ránk összezavarodva.
'Tegnap itt vett egy Ice Teát és egy Coca kólát. És.. hát.'-mondta még mindig mosolyogva.
'Tényleg?.'- kíváncsiskodott Sarah.
'Köszönök mindent, hálás vagyok nektek. Szóval.. Mikor is tudnék kezdeni?'-néztem rájuk.
'Ha akarsz most is.'-mosolygott.
'Rendben. akkor majd jövök érted.'-mondta Sarah és megölelt.
'Nem kell! Majd haza viszem.'-szólt a mostoha húga után aki még épp hogy meghallotta és integett.
'Ott van a sarokban a felmosófa, moss fel. '-mutatott hátra. Elment a húga máris bunkózik. Remélem ez csak valmi vicc és nem lesz végig ilyen.
'Ok.'-mondtam és elindultam a tisztító szerekért és a mosófáért. Hátra vittem mindent ami kellett és csendben végeztem a dolgom. Annyit hallottam hogy éppen egy kis szőke cicának udvarol.. Fiúk.
'Készen vagyok.'-jelentettem ki, munkára éhezve.
'Akkor rakd ábécé rendbe a fűszereket hátul a raktárban, de az ajtót ne zárd be. Lássam mit csinálsz!'
'Igenis!'-mondtam.
Akárhogyan is kerestem de nem találtam egy darab fűszert sem, semmit.
'Hol vannak?'-kérdeztem.
'Lent vannak a szekrény aljában.'-mondta.
Ott még nem néztem. Lehajoltam és éreztem hogy a tekintete perzseli bőrömet és a fenekemet bámulja.
'Ott vannak lentebb.'-mondta.
'Aha!'-mondtam magamban. Ez mekkora egy faszkalap.
Elkezdtem rakosgatni egymás után, és csináltam amire megkért. 1 óra múlva befejeztem és újra vártam, de ekkor már egy kicsit elfáradtam mert nyújtózkodni kellett fel a polc tetejéig, és semmi nem volt amire rá állhattam volna, mert Ryan annyira magas én meg nem.
A vendégek csak jöttek és jöttek a boltba, de nem vásárolni, az csak ürügy volt hogy láthassák, és megkaparinthassák Ryan-t. Volt olyan lány de még középkorú nő is aki többször is megfordult, de mindig csak egy dolgot vett hogy majd egy óra múlva vissza jöhessen. Milyen szánalom. Most legalább szünetem volt, és ez a rabszolga hajcsár férfi, nem hagy békén mindenbe beleköt. Azok a lányok sem jönnének vissza többé ha megtapasztalnák hogy milyen nála dolgozni.
'Szia Stormy! hogy megy a munka? Sarah mondta ma már kezdtél. sok szerencsét :) '-állt az sms-ben amit Lionel-től kaptam.
'Jól megy! Köszi. Nem sokára otthon leszek és beszélünk. Szia :)'-írtam vissza. Hirtelen megijedtem mert Ryan forró leheletét éreztem a nyakamnál.
'Mit csinálsz munka időben? Ezért ki kéne rúgjalak, de mivel ez az első napod itt.'-mondta.
'Milyen munka idő?'-kérdeztem és rá pillantottam a falon logó órára és már 2 perce vége a szünetnek. Jajj. Most megkérdem már mi a baja mert már nagyon idegesít.
'Ryan... Hálás vagyok ezért a munkáért, és bocsi, de megkérdezhetném mi van veled? Mitt tettem hogy így viselkedsz? Nem is olyan rég még kedves voltál velem.'-mondtam.
'Semmit nem tettél, de akivel beszéltel az a fiúd?'-kérdi.
'Mi van? Igen képzeld, az!'-a szemébe hazudtam, mert amikor már a seggemet bámulta rá jöttem hogy fel akar szedni, de ezzel a stílussal nem fog menni. Így legalább békén hagy.
'Értem. egy félóra és zárunk. Menj és moss fel még egyszer az egész boltban.'-mondta, mosolyogva.
Mik ezek a hangulat változások? Mindegy megcsinálom amit mond aztán haza mehetek.
'Mióta vagytok együtt?'-kérdezte a kocsiban, a cigi meg a szájában égett.
'Nem régóta. De mi közöd van hozzá? És miért érdekel téged? Én csak egy alkalmazottad vagyok.'-mondtam és nem is néztem még rá sem.
'Tudom hogy nem jártok.'-mondta mosolyogva és kidobta az ablakon a cigijét.
'Mit tud?'-kérdeztem. igazából nem tudtam mit válaszoljak, nem akartam lebukni és még égni is előtte.
'Sarah mindent elmondott. Szabad vagy. Ezért elszeretnélek hívni randira.'-mondta.
'Huuh.. Te aztán gyorsan túl vagy a feleségeden és a válásodon.'- ráncoltam elismerően a szemöldököm. Olyan 'not bad' fejem lehetett.
Rámnézett és gondolatában biztos azon tanakodott honnan tudnom.
'Sarah mindent elmondott.'-őt ismételtem. 'És a válaszom nem.'-mondtam.
Nevett.
'Miért nem?'-kérdezte.
'Azért mert láttam mit csináltál, a pultnál, aztán láttam a vásárlókon hogy nem csak vásárolni járnak ide, harmadszor, pedig nem is ismersz és hogy-hogy nem ábrándított ki a hazugságom?'
'Nem ismersz meg?!'-nézett rám.
'Homályos.. Honnan kéne ismerjelek?'-néztem rá, Ryan pedig az utat figyelte.
'Egy utcában laktunk. Mikor 8 éves voltál én akkor voltam 10. Mindig velem játszottál egészen 8 éves korodig, aztán jött Sparkle.'-mondta.
'Tényleg! Basszus te vagy az! De meg változtál.'-Örültem magamnak. Minden tiszta lett. Csak a kis duci sracból elég jó férfi lett.
'Hahah. Ezért szivattalak!'-mondta nevetve rajtam.
'Na és neked hogy ment Lionel?'
'Jól. Én golf oktató lettem.'-mondta büszkén.
'Gratulálok!'-mondtam és megöleltem. Ugy látom hogy nem látta a barátságunk semmi kárát a szex miatt, remélem mindig barátok leszünk! Egy hónap múlva már a saját lábunkon állunk majd. Új élet vár ránk!
Jó volt végül is Ryan-nel mert a végén kiderült hogy ismerem! Úristen. Ezért volt az egész szivatás ma, így akart 'bosszút' állni rajtam amiért Sparkle-val kiközösítettük. Milyen jó hapsi lett. Egy kicsit azért frusztrált voltam, mostmár azért is mert eszembe jutott Ed. Látott minket. Fuh. Nem tudom mit kéne tenni. De ha megint arra gondolok amit Lionel csinált velem, újra felizgultam. Nehez bírom, most hogy tudom milyen vele a szex, de este utasítottam vissza biztos nem akarná.
Nem tudom hogy kérjem meg hogy csináljuk mégegyszer. Csak úgy simán vagy hogyan utalhatnék rá?
'Szia Lionel. Azt szeretném ha még egyszer lefeküdnél velem.'-próbálgattam a szobában. Lionel nem volt ott.
'Biztos akarod?'-hallottam a hangját. Épp a fürdőből jött ki és csak egy törölköző takarta el.
Biztos voltam benne hogy olyan piros volt az arcom mint a pávián segge.
'I..Igen.'-mondtam bátortalanul.
Lionel becsukott minden ajtott majd oda jött hozzám és mélyen a szemembe nézett, a vágy izzott belőle. Egy oda nem illő hajtincset a fülem mögé simította aztán szenvedélyesen megcsókolt.
.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése