Mindent illik viszonozni, a rosszat is!

....

'Semmi, veled? Mikor fogjuk megtenni?'-nevetett pimaszul.

'Először is megvárjunk míg jelet ad. Aztán, ott bántjuk ahol a legjobban fáj neki!'-mondtam sátáni kis tervemet.

'És szerinted mit érdemel ez a mocskos disznó?'-kérdezte Ed a telefonban.

'Tudod van neki családja,és azon belül egy lánya, aki ugyanilyen undok, kis szívtelen dög mint az édesapja. Neki is ugyanúgy viszonozni szeretném, azt hogy annyi éven át piszkált és minden fiút elszedett tőlem, hogy annyiszor megalázott. '

'Elég szar lehetett neked.'-mondta sajnálkozóan.

'Haha. Ami volt elmúlt, már rég nem vagyok kedves kislány.'-mondtam  és belekortyoltam a kávémban, és unottan figyeltem ahogyan elmennek a kávézó előtt. Figyeltem az esőt amint lefelé versenyeztek az óriási ablakon., ahogyan a semmit tevő emberek a telefonjaikat bújják. Mindez már beletartozik a napirendembe. Egy kicsit ügyetlen felszolgáló jött az asztalomhoz kihozni a számlát. Új lehetett a helyen mert most láttam itt először. Annak ellenére hogy kicsit esetlenül érkezett hozzám, ahhoz képest erős kisugárzása és nagyon szép mély barna szemei kedvességet sugalltak.

'Itt van a számla kisasszony'-átadta a mai számlámat, amit már megjegyeztem, hiszen mindig ugyanezt rendelem.

'Köszönöm.'-mosolyogtam. 'Szabad megkérdeznem, hogy új vagy itt?'

'Igen'-mosolygott.

Odaadtam neki a számlát és mielőtt kimentem volna még egyszer bele kellett néznem szép barna szemeibe.

'Jó munkát!'-mondtam és kisétáltam a kávézóból.

Már megint esett az eső egész nap, szinte megállás nélkül. A kanapén ültem és gondolkoztam, gondolkoztam a régi Énemen és hogy mi lett belőlem. Hiányzot Sparkle, ilyenkor mindig Ő hozott vissza a jelenbe és térített vissza ha rossz útra keveredtem. De már nincs itt. A szomorkodás helyett inkább azon morfondíroztam, hogyan, milyen tervvel álljak elő. Arra gondoltam, hogy 'elrabolom' a lányát, és ha érte jön az a személáda, akkor megcsonkítom. És akkor búcsút inthet a 'férfiasságának', amivel ki tudja hány lányt gyalázott még meg rajtam és a feleségén kívül. Nem. Nem. Ez nem lesz jó. Nem akarom hogy meghaljon csak azt hogy élete végéig sznvedjen, és arra gondoljon hogy mit tett!  De akkor mit kéne csinálnom vele? Hagynom kéne az egészbe? Vagy csak kitálalok mindent a rendőrségnek, azok meg életfogytiglanig bent tarthatják. Nem tudom. Belülről marcangolt szét a düh. De én nem ilyen vagyok! A gonoszabbik énem arra bíztatott hogy bosszút követel az igazgató tette, a másik pedig az mondta, hogy nem ez a helyes út. Nem tudom it tegyek. Tanácstalan vagyok. Az elmúlt évben arra 'edzettem' magam hogy ne legyenek érzéseim, ne érezzek bűntudatot, és sajnálatot senki iránt sem. De kudarcot vallottam. Sokszor azon kapom magam hogy a múlton rágódom, és sírok. Sírok azért ami velem történt, de még annál is keservesebben sírok Sparkle miatt, bár tudatában állok annak hogy az idő vaskerekeit már nem forgathatom vissza, nem tehetek semmit sem megtörténetlenné. Túl kéne lépnem ezen, már rég túl kellett volna! Próbálom a zord és érdektelen külsőmet mutatni Lionel és Ed felé. De látom annál azért már jobban kiismertek. A napjaim millió évnek hatnak a szememben. Nincs semmi ami érdekelne, talán az a srác a kávézóban. Fiatal korom ellenére semmi sem költi fel a figyelmem. Nem lesz semmilyen csonkítás. Eldöntöttem! Kitálalok a rendőrségségnek, majd megoldják. Azt is eldöntöttem hogy lehet el kéne tűnnöm innen pár hónapra vagy hétre nyomtalanul. Hogy senki se állítson meg. Holnap felhívom Ed-et hogy nem lesz semmilyen gonoszság és majd megoldom egyedül. Most pedig inkább alszom egy kicsit.

   'Szia Ed!'-mondtam másnap a kávézóban kicsit ingadozva, mert még mindig győzködtem magam.

'Szia Stormy. Hol vagy? Meg van már a terv?'-tudakolt.

'A kávézóban vagyok.'-mondtam és egy pillanatig szünetet tartottam, majd belekezdtem a mondandómba.

'Épp erről szeretnék beszélni veled.. A terv lefújva.'-mondtam és  kortyoltam egyet a tejes kávémba.

'Miért? Mi van?'-értetlenkedett.

'Át gondoltam az egész dolgot, és arra jutottam hogy nem kell ezt tenni, és majd mindent elmondok a fakabátoknak majd azok megteszik a dolgukat. És ha lebuknánk ezzel a dologgal, ha  mégis megtettük volna. Akkor sem szerettelek volna belerángatni. Remélem nem baj.'-mondtam és a múltkori felszolgáló srácot kerestem a tekintetemmel.

'Hát, én semmit nem értek, de a te dolgot Stormy. De akkor légyszi nehogy meggondold magad mégis, mert én nem fogok segíteni!'-mondta morcosan a telefonban.

'Ok. Nyugi, nem fogom.'

'Jó.'

'Majd találkozunk.'

'Figyelj Stromy, elfelejtettem mondani hogy Sarah-hoz elutazok.. költözök.'-mondta.

'Ki az a Sarah? Mi van?-mondtam frusztráltan, mert fogalmam sem volt mi a helyzet.

'Jah, vele már egy féléve járok. Csak Sarah másik városban lakik.'

'Mi az hogy elfelejtetted mondani hogy van valakid? Miért nem mutattad be? A barátom vagy,  ne-talán szégyelsz a csajod előtt?'-vontam kérdőre és egyre gyorsabban hadartam.

'Mostanság egy kicsit kattos vagy.. és..'-mondta.

'Nah jó.. Nem érdekelsz! Leteszem!'-lecsaptam a telefonom és azt suttogtam ' szép egy barát vagy!'

Na jó. Velem van a baj, vagy mindenki mással? Lionel is furán viselkedik, de nem csak velem hanem Carmen-nel is. Mi lehet velük? Nem értek konkrétan már semmit! Ti igen?

Magányosan, lehajtott fejjel kutyulgattam a kihűlt kávémat.

'Szia. Megint! Bocsi hogy tegezlek de egy ideje látom hogy itt vagy és gondoltam ide jövök hozzád megnézni hogyan vagy.'-hallottam a fiú aranyos hangját és felkaptam a fejem.

'Szia. Semmi baj.'-hazudtam és egy álmosolyt villantottam.

'Biztos? Letörtnek nézel ki.'-mondta és levette a  fehér kötényét majd leült mellém az asztalhoz.

'Semmi, csak áá.. mindegy.'-mosolyogtam.

'Értem.'

'Neked nem kelle most a vendégekkel foglalkozni? Nem fogsz miattam bajba keveredni a főnöködnél?'-kérdeztem.

'Nem, nyugi. A bátyám a góré itt.'-mosolygott végig.

'Okés.'-mosolyogtam.

'Figyelj, egy ideje már... elég sok'-emelte ki majd folytatta. 'ideje téged néztelek ahogy minden nap ide jössz egyedül, és arra gondoltam hogy eljöhetnél velem ...egyszer moziba.'-mondta félénken. Persze hogy igent mondok, már én is vártam a kérdést.

'Nem tudo..' -még be sem fejeztem a mondatot közbevágott és a homlokát vakarta majd rám nézett.

'Van barátod.. biztos.'-mondta magabizonytalanul.

'Neem. Én azt akartam mondani hogy 'Nem tudom hogy mikor érsz rá!'-mondtam mosolyogva.

'Ohh te jó ég!  Ez nagyon ciki. Bocsi. Nem túl gyakran hívok lányokat randira,'-mondta.

'Nincs baj! De ne legyél enniyre félénk!'-nevettem.

'Szombat este? Elmegyek érted ha megadod a címed.'-mondta.

' Az pont megfelel.Persze. Van nálad toll?'-kérdeztem.

'Tessék.'-benyult egy tollért az ingje zsebébe és ideadta. Véletlen összeért a kezünk és elmosolyodtunk. Gyorsan felfírkantottam a lapra a címem és a telefon számomat, majd átnyújtottam neki.

Egy picit még beszéltünk aztán neki vissza kellett mennie. Ugy hívják Zayn. Nem sokára én is haza mentem és unatkoztam.

   *RING-RING*

'Megyek!'-kiáltottam és levágtattam a lépcsőn. Belenéztem a kukucskálóba, amit pár hónapja tetettem az új ajtómba, hogy tudjam ki az aki kint álldogál és engedélyt kér a belépésre.

Carmen volt az.

'Szia Carmen!'-mosollyal nyitottam ki az ajtóm. De amit láttam lehervasztotta a jó kedvem. Carmen  a sírástól elkenődött szemfestékkel állt előttem.

'Héj! Mi az? Gyere be!'-mondtam és átkaroltam majd bekísértem a meleg házamba.

Nem sokat értettem abból amit mondott, de nagyjából tudtam miről lehetett szó. Megtudta!

'Egy órája arra é-érkeztem hazaa, hogy Lionel és egy szőke cica kufircolt a közös ágyunkban!'

Nagyon zaklatott volt Carmen, de én is! Majd adok én Lionel fejének! Hogy lehet ilyen? Pedig amikor megismertem azt hittem egy álom férfi és kedves, gondoskodó. Most már abban sem vagyok biztos hogy velem miket csinálhatott amíg 'ki voltam ütve'. És megígérte nekem hogy nem tesz ilyet Carmen-nel! Már akkor meg kellett volna mondanom Carmennek. De már nem tehetem, hisz' bűntárs lettem, ha megtudja hogy én is rajta kaptam már ezelőtt és nem szóltam neki. Akkor rám is megharagszik!

...